詩篇 8

1 ギデトの琴にあはせて伶長にうたはしめたるダビデの歌 われらの主ヱホバよなんぢの名は地にあまねくして尊きかな その榮光を天におきたまへり

A karmesternek, a Gittítre. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, mi Urunk, mily hatalmas a neved az Egész földön, a ki fenségedet tetted az egekre!

2 なんぢは嬰児ちのみごの口により力の基をおきて敵にそなへたまへり こは仇人とうらみを報るものを鎭静めんがためなり

Kisdedek és csecsemők szájából alapítottál hatalmat, elleneid miatt, hogy elnémíts ellenséget és boszúvágyót.

3 我なんぢの指のわざなる天を観なんぢの設けたまへる月と星とをみるに

Midőn látom egeidet, újjaid művét, holdat és csillagokat, melyeket megszilárdítottál -:

4 世人はいかなるものなればこれを聖念にとめたまふや 人の子はいかなるものなればこれを顧みたまふや

mi a halandó, hogy megemlékszel róla, és az ember fia, hogy gondolsz reá?

5 只すこしく人を神よりも卑つくりて祭と尊貴とをかうぶらせ

Kevéssel tetted csekélyebbé Istennél, dicsőséggel és díszszel koronáztad;

6 またこれに手のわざを治めしめ萬物をその足下におきたまへり

uralkodóvá tetted kezed művein, mindet lábai alá helyezted:

7 すべての羊うしまた野の獣

juhokat és ökröket mindmegannyit, s a mező állatait is,

8 そらの鳥うみの魚もろもろの海路をかよふものをまで皆しかなせり

az ég madarát, s a tenger halait – átkel ő tengerek ösvényein.

9 われらの主ヱホバよなんぢの名は地にあまねくして尊きかな

Örökkévaló, mi Urunk, mily hatalmas a te neved az egész földön!