< 詩篇 46 >
1 女音のしらべにしたがひて伶長にうたはしめたるコラの子のうた 神はわれらの避所また力なりなやめるときの最ちかき助なり
A karmesternek. Kórach fiaitól. Alámót szerint. Ének. Isten nekünk menedék és erő, segítségül szorongatásokban igen megtalálható.
2 さればたとひ地はかはり山はうみの中央にうつるとも我儕はおそれじ
Azért nem félünk, midőn megváltozik a föld s midőn meginognak a hegyek, be a tengerek szívébe.
3 よしその水はなりとどろきてさわぐともその溢れきたるによりて山はゆるぐとも何かあらん (セラ)
Zúgnak, forrnak vizei, rengenek a hegyek az ő fenségétől. Széla.
4 河ありそのながれは神のみやこをよろこばしめ至上者のすみたまふ聖所をよろこばしむ
Folyam van: erei örvendeztetik Isten városát, a legfelsőnek szentséges lakait.
5 神そのなかにいませば都はうごかじ 神は朝つとにこれを助けたまはん
Isten van közepében, nem inog meg; megsegíti Isten, reggelre ha fordul.
6 もろもろの民はさわぎたち もろもろの國はうごきたり 神その馨をいだしたまへば地はやがてとけぬ
Zúgtak nemzetek, inogtak királyságok; hallatta hangját, olvad a föld.
7 萬軍のヱホバはわれらとともなり ヤコブの神はわれらのたかき櫓なり (セラ)
Az Örökkévaló, a seregek ura velünk van, mentsvárunk nekünk Jákób Istene. Széla.
8 きたりてヱホバの事跡をみよ ヱホバはおほくの懼るべきことを地になしたまへり
Jertek, nézzétek meg az Örökkévaló cselekvéseit, a ki pusztításokat végzett a földön;
9 ヱホバは他のはてまでも戦闘をやめしめ弓ををり戈をたち戦車を火にてやきたまふ
megszüntet háborúkat a föld végéig, íjjat tör össze, dárdát vág széllyel, szekereket éget el tűzben.
10 汝等しづまりて我の神たるをしれ われはもろもろの國のうちに崇められ全地にあがめらるべし
Hagyjatok föl és tudjátok meg, hogy én vagyok Isten, magas vagyok a nemzetek közt, magas a földön!
11 萬軍のヱホバはわれらと偕なり ヤコブの神はわれらの高きやぐらなり (セラ)
Az Örökkévaló, a seregek ura velünk van, mentsvárunk nekünk Jákób Istene! Széla.