詩篇 66
1 聖歌隊の指揮者によってうたわせた歌、さんび 全地よ、神にむかって喜び呼ばわれ。
Az éneklőmesternek; zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, oh te egész föld.
2 そのみ名の栄光を歌え。栄えあるさんびをささげよ。
Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
3 神に告げよ。「あなたのもろもろのみわざは恐るべきかな。大いなるみ力によって、あなたの敵はみ前に屈服し、
Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
4 全地はあなたを拝み、あなたをほめうたい、み名をほめうたうであろう」と。 (セラ)
Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. (Szela)
5 来て、神のみわざを見よ。人の子らにむかってなされることは恐るべきかな。
Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
6 神は海を変えて、かわいた地とされた。人々は徒歩で川を渡った。その所でわれらは神を喜んだ。
A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
7 神は大能をもって、とこしえに統べ治め、その目はもろもろの国民を監視される。そむく者はみずからを高くしてはならない。 (セラ)
A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. (Szela)
8 もろもろの民よ、われらの神をほめよ。神をほめたたえる声を聞えさせよ。
Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
9 神はわれらを生きながらえさせ、われらの足のすべるのをゆるされない。
A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
10 神よ、あなたはわれらを試み、しろがねを練るように、われらを練られた。
Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
11 あなたはわれらを網にひきいれ、われらの腰に重き荷を置き、
Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
12 人々にわれらの頭の上を乗り越えさせられた。われらは火の中、水の中を通った。しかしあなたはわれらを広い所に導き出された。
Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
13 わたしは燔祭をもってあなたの家に行き、わたしの誓いをあなたに果します。
Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
14 これはわたしが悩みにあったとき、わたしのくちびるの言い出したもの、わたしの口が約束したものです。
A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
15 わたしは肥えたものの燔祭を雄羊のいけにえの煙と共にあなたにささげ、雄牛と雄やぎとをささげます。 (セラ)
Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. (Szela)
16 すべて神を恐れる者よ、来て聞け。神がわたしのためになされたことを告げよう。
Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
17 わたしは声をあげて神に呼ばわり、わが舌をもって神をあがめた。
Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
18 もしわたしが心に不義をいだいていたならば、主はお聞きにならないであろう。
Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
19 しかし、まことに神はお聞きになり、わが祈の声にみこころをとめられた。
Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
20 神はほむべきかな。神はわが祈をしりぞけず、そのいつくしみをわたしから取り去られなかった。
Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.
