< 詩篇 64 >
1 聖歌隊の指揮者によってうたわせたダビデの歌 神よ、わたしが嘆き訴えるとき、わたしの声をお聞きください。敵の恐れからわたしの命をお守りください。
Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtől való félelemtől mentsd meg éltemet.
2 わたしを隠して、悪を行う者のひそかなはかりごとから免れさせ、不義を行う者のはかりごとから免れさせてください。
Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől.
3 彼らはその舌をつるぎのようにとぎ、苦い言葉を矢のように放ち、
A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserű beszédöket.
4 隠れた所から罪なき者を射ようとする。にわかに彼を射て恐れることがない。
Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.
5 彼らは悪い企てを固くたもち、共にはかり、ひそかにわなをかけて言う、「だれがわれらを見破ることができるか。
Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket?
6 だれがわれらの罪をたずね出すことができるか。われらは巧みに、はかりごとを考えめぐらしたのだ」と。人の内なる思いと心とは深い。
Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.
7 しかし神は矢をもって彼らを射られる。彼らはにわかに傷をうけるであろう。
De meglövi őket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.
8 神は彼らの舌のゆえに彼らを滅ぼされる。彼らを見る者は皆そのこうべを振るであろう。
És megejtik őket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki őket látja.
9 その時すべての人は恐れ、神のみわざを宣べ伝え、そのなされた事を考えるであろう。
Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét.
10 正しい人は主にあって喜び、かつ主に寄り頼む。すべて心の直き者は誇ることができる。
Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívűek.