詩篇 49
1 聖歌隊の指揮者によってうたわせたコラの子の歌 もろもろの民よ、これを聞け、すべて世に住む者よ、耳を傾けよ。
A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Halljátok ezt, mind a népek, figyeljetek, mind a világ lakói,
2 低きも高きも、富めるも貧しきも、共に耳を傾けよ。
ember fiai is, férfi fiai is, egyaránt gazdag és szűkölködő!
3 わが口は知恵を語り、わが心は知識を思う。
Szájam bölcseséget beszél és szívem gondolata értelem.
4 わたしは耳をたとえに傾け、琴を鳴らして、わたしのなぞを解き明かそう。
Példázatnak hajtom oda fülemet, hárfa mellett nyitom meg rejtvényemet.
5 わたしをしえたげる者の不義がわたしを取り囲む悩みの日に、どうして恐れなければならないのか。
Miért féljek bajnak napjaiban, mikor bűn környez sarkaimon
6 彼らはおのが富をたのみ、そのたからの多いのを誇る人々である。
A kik vagy onukban bíznak s nagy gazdagságukkal dicsekszenek –
7 まことに人はだれも自分をあがなうことはできない。そのいのちの価を神に払うことはできない。
testvérét megváltani nem váltja meg senki, nem adhatja Istennek a váltságdíjat.
Hisz drága volna saját lelkük megváltása – abban is hagyja örökre –
9 とこしえに生きながらえて、墓を見ないためにそのいのちをあがなうには、あまりに価高くて、それを満足に払うことができないからである。
hogy tovább élne, mindétig, nem látná a vermet.
10 まことに賢い人も死に、愚かな者も、獣のような者も、ひとしく滅んで、その富を他人に残すことは人の見るところである。
Bizony, látja! Bölcsek meghalnak, balga és oktalan egyaránt elvesznek és másokra hagyják vagyonukat.
11 たとい彼らはその地を自分の名をもって呼んでも、墓こそ彼らのとこしえのすまい、世々彼らのすみかである。
Belső gondolatuk: házaik örökre megmaradnak, lakásaik nemzedékre meg nemzedékre; nevükkel nevezték meg a. földeket.
12 人は栄華のうちに長くとどまることはできない、滅びうせる獣にひとしい。
De az ember az ő dicsőségében nem marad meg, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.
13 これぞ自分をたのむ愚かな者どもの成りゆき、自分の分け前を喜ぶ者どもの果である。 (セラ)
Ez az útjuk az ő balgaságuk; utánuk is lesznek, kik beszédjüket kedvelik. Széla.
Mint juhokat, az alvilágba tették, a halál legelteti őket; majd uralkodnak rajtuk reggelre az egyenesek, és alakjukat elenyészteti az alvilág, hogy hajlékuk se legyen. (Sheol h7585)
Ámde Isten megváltja lelkemet az alvilág hatalmától, mert magához vesz engem. Széla. (Sheol h7585)
16 人が富を得るときも、その家の栄えが増し加わるときも、恐れてはならない。
Ne félj, midőn meggazdagszik valaki, midőn sokasodik háza dicsősége;
17 彼が死ぬときは何ひとつ携え行くことができず、その栄えも彼に従って下って行くことはないからである。
mert holtában nem visz el semmit, nem száll le ő utána dicsősége.
18 たとい彼が生きながらえる間、自分を幸福と思っても、またみずから幸な時に、人々から称賛されても、
Bár életében önnönmagát áldja, és magasztalnak téged, midőn jót teszel magaddal:
19 彼はついにおのれの先祖の仲間に連なる。彼らは絶えて光を見ることがない。
odajutsz őseid nemzedéhéhez, kik örökre nem látnak világosságot.
20 人は栄華のうちに長くとどまることはできない。滅びうせる獣にひとしい。
Ember az ő dicsőségében, de értelem hiján, hasonlít a barmokhoz, melyek elpusztulnak.
