詩篇 144

1 ダビデの歌 わが岩なる主はほむべきかな。主は、いくさすることをわが手に教え、戦うことをわが指に教えられます。

Dávidtól. Áldva legyen az Örökkévaló én sziklám, ki kezeimet háborúra tanítja, újjaimat harczra.

2 主はわが岩、わが城、わが高きやぐら、わが救主、わが盾、わが寄り頼む者です。主はもろもろの民をおのれに従わせられます。

Kegyelmem és váram, mentsváram és megszabadítóm nekem, pajzsom, s ő benne kerestem menedéket, a ki népeket leigáz én alám.

3 主よ、人は何ものなので、あなたはこれをかえりみ、人の子は何ものなので、これをみこころに、とめられるのですか。

Örökkévaló, mi az ember, hogy őt megismerted, a halandó fia, hogy őt számba vetted?

4 人は息にひとしく、その日は過ぎゆく影にひとしいのです。

Az ember a lehelethez hasonlít, napjai mint a muló árnyék.

5 主よ、あなたの天を垂れてくだり、山に触れて煙を出させてください。

Örökkévaló, hajtsd meg egedet és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek;

6 いなずまを放って彼らを散らし、矢を放って彼らを打ち敗ってください。

hajíts villámot és szórd szét őket, küldd nyilaidat és zavard meg őket.

7 高い所からみ手を伸べて、わたしを救い、大水から、異邦人の手からわたしを助け出してください。

Nyújtsd ki kezedet a magasból, ragadj ki és ments meg nagy vizektől, az idegenek kezéböl;

8 彼らの口は偽りを言い、その右の手は偽りの右の手です。

kiknek szája hamisat beszélt és jobbjuk hazugság jobbja,

9 神よ、わたしは新しい歌をあなたにむかって歌い、十弦の立琴にあわせてあなたをほめ歌います。

Isten, új éneket hadd énekelek neked, tíz huru lanton hadd zengek nehed.

10 あなたは王たちに勝利を与え、そのしもべダビデを救われます。

Ki segedelmet adott királyoknak, ki kiragadta szolgáját, Dávidot gonosz kardtól:

11 わたしを残忍なつるぎから救い、異邦人の手から助け出してください。彼らの口は偽りを言い、その右の手は偽りの右の手です。

ragadj ki és ments meg engem az idegenek kezéből, kiknek szája hamisat beszélt, és jobbjuk hazugság jobbja;

12 われらのむすこたちはその若い時、よく育った草木のようです。われらの娘たちは宮の建物のために刻まれたすみの柱のようです。

A midőn fiaink akár csemeték, nagyra nevelve ifjúkorukban, leányaink akár sarokpillérek, kivágva templomnak mintájára;

13 われらの倉は満ちて様々の物を備え、われらの羊は野でちよろずの子を産み、

csürjeink telvék, nyújtva eleséget eleségre, juhaink ezrivel szaporodnak, tizezrivel térségeinken;

14 われらの家畜はみごもって子を産むに誤ることなく、われらのちまたには悩みの叫びがありません。

ökreink megterhelve – sem rés, sem kivonulás, sem sikoltás piaczainkon:

15 このような祝福をもつ民はさいわいです。主をおのが神とする民はさいわいです。

boldog a nép, melynek így vagyon dolga, boldog a nép, melynek az Örökkévaló az ő Istene!