詩篇 139
1 伶長にうたはしめたるダビデの歌 ヱホバよなんぢは我をさぐり我をしりたまへり
Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
2 なんぢはわが坐るをも立をもしり 又とほくよりわが念をわきまへたまふ
Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
3 なんぢはわが歩むをもわが臥をもさぐりいだし わがもろもろの途をことごとく知たまへり
Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
4 そはわが舌に一言ありとも観よヱホバよなんぢことごとく知たまふ
Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
5 なんぢは前より後よりわれをかこみ わが上にその手をおき給へり
Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
6 かかる知識はいとくすしくして我にすぐ また高くして及ぶことあたはず
Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.
7 我いづこにゆきてなんぢの聖霊をはなれんや われいづこに往てなんぢの前をのがれんや
Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. (Sheol h7585)
9 我あけぼのの翼をかりて海のはてにすむとも
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
10 かしこにて尚なんぢの手われをみちびき汝のみぎの手われをたもちたまはん
Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
11 暗はかならす我をおほひ 我をかこめる光は夜とならんと我いふとも
Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
12 汝のみまへには暗ものをかくすことなく 夜もひるのごとくに輝けり なんぢにはくらきも光もことなることなし
A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
13 汝はわがはらわたをつくり 又わがははの胎にわれを組成たまひたり
Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
14 われなんぢに感謝す われは畏るべく奇しくつくられたり なんぢの事跡はことごとくくすし わが霊魂はいとつばらに之をしれり
Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
15 われ隠れたるところにてつくられ地の底所にて妙につづりあはされしとき わが骨なんぢにかくるることなかりき
Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében.
16 わが體いまだ全からざるに なんぢの目ははやくより之をみ 日々かたちづくられしわが百體の一だにあらざりし時に ことごとくなんぢの冊にしるされたり
Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
17 神よなんぢりもろもろの思念はわれに寶きこといかばかりぞや そのみおもひの総計はいかに多きかな
És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
18 我これを算へんとすれどもそのかずは沙よりもおほし われ眼さむるときも尚なんぢとともにをる
Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
19 神よなんぢはかならず惡者をころし給はん されば血をながすものよ我をはなれされ
Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
20 かれらはあしき企圖をもて汝にさからひて言ふ なんぢの仇はみだりに聖名をとなふるなり
A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid.
21 ヱホバよわれは汝をにくむ者をにくむにあらずや なんぢに逆ひておこりたつものを厭ふにあらずや
Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
22 われ甚くかれらをにくみてわが仇とす
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
23 神よねがはくは我をさぐりてわが心をしり 我をこころみてわがもろもろの思念をしりたまへ
Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
24 ねがはくは我によこしまなる途のありやなしやを見て われを永遠のみちに導きたまへ
És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
