詩篇 130

1 京まうでの歌 ああヱホバよわれふかき淵より汝をよべり

Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

2 主よねがはくはわが聲をきい汝のみみをわが懇求のこゑにかたぶけたまヘ

Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

3 ヤハよ主よなんぢ若もろもろの不義ふぎに目をとめたまはば誰たれかよく立たつことをえんや

Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

4 されどなんぢに赦あれば人におそれかしこまれ給ふべし

Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

5 我ヱホバを俟望む わが霊魂はまちのぞむ われはその聖言によりて望をいだく

Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

6 わがたましひは衛士があしたを待にまさり 誠にゑじが旦をまつにまさりて主をまてり

Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

7 イスラエルよヱホバによりて望をいだけ そはヱホバにあはれみあり またゆたかなる救贖あり

Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

8 ヱホバはイスラエルをそのもろもろの邪曲よりあがなひたまはん

és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!