詩篇 124

1 ダビデがよんだ都もうでの歌 今、イスラエルは言え、主がもしわれらの方におられなかったならば、

Zarándoklás éneke. Dávidtól. Ha nem az Örökkévaló az, ki velünk volt – így szóljon Izraél

2 人々がわれらに逆らって立ちあがったとき、主がもしわれらの方におられなかったならば、

ha nem az Örökkévaló az, ki velünk volt, midőn ránk támadtak emberek:

3 彼らの怒りがわれらにむかって燃えたったとき、彼らはわれらを生きているままで、のんだであろう。

akkor elevenen nyeltek volna el bennünket, midőn haragjuk föllobbant ellenünk;

4 また大水はわれらを押し流し、激流はわれらの上を越え、

akkor a vizek elsodortak volna bennünket, patak ment volna át lelkünk fölött;

5 さか巻く水はわれらの上を越えたであろう。

akkor átmentek volna lelkünk fölött a kevély vizek.

6 主はほむべきかな。主はわれらをえじきとして彼らの歯にわたされなかった。

Áldva Iegyen az Örökkévaló, ki nem adott bennünket ragadmányul fogaiknak!

7 われらは野鳥を捕えるわなをのがれる鳥のようにのがれた。わなは破れてわれらはのがれた。

Lelkünk mint a madár megmenekült a madarászok tőréből; a tőr eltörött és mi megmenekültünk.

8 われらの助けは天地を造られた主のみ名にある。

Segítségünk az Örökkévaló nevében van, ki égnek és földnek teremtője.