箴言 知恵の泉 19
1 正しく歩む貧しい者は、曲ったことを言う愚かな者にまさる。
Jobb a tökéletesen járó szegény a gonosz nyelvűnél, a ki bolond.
2 人が知識のないのは良くない、足で急ぐ者は道に迷う。
A lélek sem jó tudomány nélkül; és a ki csak a lábával siet, hibázik.
3 人は自分の愚かさによって道につまずき、かえって心のうちに主をうらむ。
Az embernek bolondsága fordítja el az ő útát, és az Úr ellen haragszik az ő szíve.
4 富は多くの新しい友を作る、しかし貧しい人はその友に捨てられる。
A gazdagság szaporítja a sok barátot; a szegénytől pedig az ő barátja elválik.
5 偽りの証人は罰を免れない、偽りをいう者はのがれることができない。
A hamis tanú büntetetlen nem marad, és a hazugságoknak szólója meg nem szabadul.
6 気前のよい人にこびる者は多い、人はみな贈り物をする人の友となる。
Sokan hizelegnek a nemeslelkű embernek, és minden barát az adakozóé.
7 貧しい者はその兄弟すらもみなこれを憎む、ましてその友はこれに遠ざからないであろうか。言葉をかけてこれを呼んでも、去って帰らないのである。
A szegényt minden atyjafia gyűlöli, még barátai is eltávolodnak tőle; unszolja szavakkal, de ők eltünnek.
8 知恵を得る者は自分の魂を愛し、悟りを保つ者は幸を得る。
A ki értelmet szerez, szereti az életét, a ki megőrzi az értelmességet, jót nyer.
9 偽りの証人は罰を免れない、偽りをいう者は滅びる。
A hamis bizonyság nem marad büntetlen, és a ki hazugságokat beszél, elvész.
10 愚かな者が、ぜいたくな暮しをするのは、ふさわしいことではない、しもべたる者が、君たる者を治めるなどは、なおさらである。
Nem illik a bolondhoz a gyönyörködés; sokkal inkább nem illik a szolgának uralkodni a fejedelmeken.
11 悟りは人に怒りを忍ばせる、あやまちをゆるすのは人の誉である。
Az embernek értelme hosszútűrővé teszi őt; és ékességére van néki elhallgatni a vétket.
12 王の怒りは、ししのほえるようであり、その恵みは草の上におく露のようである。
Mint az ifjú oroszlánnak ordítása, olyan a királynak haragja; mint a harmat pedig a füvön, az ő jóakaratja.
13 愚かな子はその父の災である、妻の争うのは、雨漏りの絶えないのとひとしい。
Romlása az ő atyjának a bolond fiú, és mint a szüntelen csepegés, az asszonynak zsémbelődése.
14 家と富とは先祖からうけつぐもの、賢い妻は主から賜わるものである。
A ház és marha atyától való örökség; az Úrtól van pedig az értelmes feleség.
15 怠りは人を熟睡させる、なまけ者は飢える。
A restség álomba merít, és a lomha lélek megéhezik.
16 戒めを守る者は自分の魂を守る、み言葉を軽んじる者は死ぬ。
A ki megtartja a parancsolatot, megtartja ő magát; a ki nem vigyáz útaira, meghal.
17 貧しい者をあわれむ者は主に貸すのだ、その施しは主が償われる。
Kölcsön ád az Úrnak, a ki kegyelmes a szegényhez; és az ő jótéteményét megfizeti néki.
18 望みのあるうちに、自分の子を懲らせ、これを滅ぼす心を起してはならない。
Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény felőle; de annyira, hogy őt megöld, ne vigyen haragod.
19 怒ることの激しい者は罰をうける、たとい彼を救ってやっても、さらにくり返さねばならない。
A nagy haragú ember büntetést szenvedjen, mert ha menteni akarod, még növeled haragját.
20 勧めを聞き、教訓をうけよ、そうすれば、ついには知恵ある者となる。
Engedj a tanácsnak, és vedd be az erkölcsi oktatást; hogy bölcs légy végre.
21 人の心には多くの計画がある、しかしただ主の、み旨だけが堅く立つ。
Sok gondolat van az ember elméjében; de csak az Úrnak tanácsa áll meg.
22 人に望ましいのは、いつくしみ深いことである、貧しい人は偽りをいう人にまさる。
A mit leginkább kell embernek kivánni, az irgalmasság az, és jobb a szegény a hazug férfiúnál.
23 主を恐れることは人を命に至らせ、常に飽き足りて、災にあうことはない。
Az Úrnak félelme életre visz; és az ilyen megelégedve tölti az éjet, gonoszszal nem illettetik.
24 なまけ者は、手を皿に入れても、それを口に持ってゆくことをしない。
Bemártja a rest az ő kezét a tálba, de már a szájához nem viszi vissza.
25 あざける者を打て、そうすれば思慮のない者も慎む。さとき者を戒めよ、そうすれば彼は知識を得る。
Ha a csúfolót megvered, az együgyű lesz okosabb; és ha megdorgálod az eszest, megérti a tudományt.
26 父に乱暴をはたらき、母を追い出す者は、恥をきたらし、はずかしめをまねく子である。
A ki atyjával erőszakoskodik, anyját elűzi: gyalázatos és megszégyenítő fiú az.
27 わが子よ、知識の言葉をはなれて人を迷わせる教訓を聞くことをやめよ。
Szünjél meg, fiam, hallgatni az olyan tanítást, mely téged arra visz, hogy a bölcseségnek igéjétől eltévedj.
28 悪い証人はさばきをあざけり、悪しき者の口は悪をむさぼり食う。
A semmirevaló bizonyság csúfolja a törvényt; az istentelenek szája elnyeli a gonoszságot.
29 さばきはあざける者のために備えられ、むちは愚かな者の背のために備えられる。
A csúfolóknak készíttettek a büntetések, és az ütések a bolondok hátának.
