< ヨブ 記 37 >

1 これがためにわが心もまたわななき、その所からとび離れる。
Igenis, ezért remeg szívem s felszökken helyéből.
2 聞け、神の声のとどろきを、またその口から出るささやきを。
Hallva halljátok hangja háborgását s a morajt, mely szájából kél;
3 彼はこれを天が下に放ち、その光を地のすみずみまで至らせられる。
az egész ég alatt van terjedése és fénye a föld szélein.
4 その後、声とどろき、彼はそのいかめしい声をもって鳴り渡られる。その声の聞える時、彼はいなずまを引きとめられない。
Utána ordít a hang: dörög fenséges hangján, s nem tartja vissza, midőn hallatszik hangja.
5 神はその驚くべき声をもって鳴り渡り、われわれの悟りえない大いなる事を行われる。
Csodásan dörög Isten a hangján, nagyokat tesz, s nem ismerjük meg.
6 彼は雪に向かって『地に降れ』と命じ、夕立ちおよび雨に向かって『強く降れ』と命じられる。
Mert a hónak mondja: szállj a földre, meg a hulló esőnek, hatalmasan hulló esőjének
7 彼はすべての人の手を封じられる。これはすべての人にみわざを知らせるためである。
Minden ember kezét lepecsételi, hogy megismerje alkotását minden halandó.
8 その時、獣は穴に入り、そのほらにとどまる。
S bemegy a vad a leshelyre, és tanyáiban lakozik.
9 つむじ風はそのへやから、寒さは北風から来る。
A kamarából szélvész jő és a szóró szelektől a hideg.
10 神のいぶきによって氷が張り、広々とした水は凍る。
Isten leheletétől jég keletkezik s a vizek tágassága szilárddá lesz.
11 彼は濃い雲に水気を負わせ、雲はそのいなずまを散らす。
Nedvességgel meg is terheli a felleget, szétterjeszti fényének felhőjét.
12 これは彼の導きによってめぐる。彼の命じるところをことごとく世界のおもてに行うためである。
S az körökben egyre forog, kormányzása által, cselekvésök szerint, bár mire rendeli őket a földkerekség színén;
13 神がこれらをこさせるのは、懲しめのため、あるいはその地のため、あるいはいつくしみのためである。
hol ostorul, ha földjének javára van, hol szeretetre nyújtja.
14 ヨブよ、これを聞け、立って神のくすしきみわざを考えよ。
Figyelj erre, Jób, állj meg és vedd észre Isten csodáit!
15 あなたは知っているか、神がいかにこれらに命じて、その雲の光を輝かされるかを。
Tudsz-e róla, midőn Isten ügyel rájuk, s tündökölteti felhőjének fényét?
16 あなたは知っているか、雲のつりあいと、知識の全き者のくすしきみわざを。
Tudsz-e a fellegnek lengéséről, a tökéletes tudásúnak csodáiról?
17 南風によって地が穏やかになる時、あなたの着物が熱くなることを。
Te, kinek melegek a ruhái, midőn a földet pihenteti a déli szél által.
18 あなたは鋳た鏡のように堅い大空を、彼のように張ることができるか。
Vele boltozod a mennyeket, melyek erősek, mint a szilárd tükör?
19 われわれが彼に言うべき事をわれわれに教えよ、われわれは暗くて、言葉をつらねることはできない。
Tudasd velünk, mit mondjunk neki! Mit sem hozhatunk fel a sötétség miatt.
20 わたしは語ることがあると彼に告げることができようか、人は滅ぼされることを望むであろうか。
Jelentetik-e neki, hogy beszélek, avagy szólt-e ember, hogy elpusztíttassék?
21 光が空に輝いているとき、風過ぎて空を清めると、人々はその光を見ることができない。
Most ugyan nem látni a fényt, mely ragyogó a mennyekben; de a szél átvonul s megtisztítja azokat.
22 北から黄金のような輝きがでてくる。神には恐るべき威光がある。
Észak felől arany jön, Isten mellett félelmes fenség.
23 全能者はわれわれはこれを見いだすことができない。彼は力と公義とにすぐれ、正義に満ちて、これを曲げることはない。
A Mindenhatót, nem érjük őt fel, a nagy erejűt, de a jogot és teljes igazságot nem sérti meg.
24 それゆえ、人々は彼を恐れる。彼はみずから賢いと思う者を顧みられない」。
Azért félik őt az emberek, nem nézi ő mind a bölcsszívűeket.

< ヨブ 記 37 >