< ヨブ 記 14 >
az ember asszony szülöttje, rövid életű és jól lakva háborgással.
2 彼は花のように咲き出て枯れ、影のように飛び去って、とどまらない。
Mint virág hajtott ki és elfonnyadt, eliramodott mint az árnyék s meg nem áll.
3 あなたはこのような者にさえ目を開き、あなたの前に引き出して、さばかれるであろうか。
Erre is fölnyitottad szemedet s engem viszel törvényre magaddal!
4 だれが汚れたもののうちから清いものを出すことができようか、ひとりもない。
Származhat-e tiszta tisztátalanból? Egy sem!
5 その日は定められ、その月の数もあなたと共にあり、あなたがその限りを定めて、越えることのできないようにされたのだから、
Ha kiszabvák napjai, nálad van hónapjainak száma, törvényét megalkottad, melyen túl nem léphet:
6 彼から目をはなし、手をひいてください。そうすれば彼は雇人のように、その日を楽しむことができるでしょう。
tekints el tőle, hogy szünete legyen, mígnem lerója, mint béres, a napját.
7 木には望みがある。たとい切られてもまた芽をだし、その若枝は絶えることがない。
Mert van a fának reménye: ha kivágják, ismét megújul és csemetéje nem szűnik meg.
8 たといその根が地の中に老い、その幹が土の中に枯れても、
Ha megvénül a földben gyökere és a porban elhal törzsöke:
9 なお水の潤いにあえば芽をふき、若木のように枝を出す。
víznek illatától felvirul és gallyat hajt mint ültetvény.
10 しかし人は死ねば消えうせる。息が絶えれば、どこにおるか。
De férfi elgyengülvén, meghal, kimúlván az ember, hol van?
Kiapadtak a vizek a tengerből, és a folyó elszárad, elszikkad:
12 人は伏して寝、また起きず、天のつきるまで、目ざめず、その眠りからさまされない。
az ember is lefekszik s föl nem kél; az ég enyésztéig nem ébrednek ők és nem serkennek föl álmukból.
13 どうぞ、わたしを陰府にかくし、あなたの怒りのやむまで、潜ませ、わたしのために時を定めて、わたしを覚えてください。 (Sheol )
Vajha az alvilágba tennél el engem, elrejtenél, míg lecsillapodik haragod, tűznél nekem törvényt s megemlékeznél rólam. (Sheol )
14 人がもし死ねば、また生きるでしょうか。わたしはわが服役の諸日の間、わが解放の来るまで待つでしょう。
Ha elhal férfi, föléled-e? Szolgálati időm minden napjaiban várakoznám, míg nem megjön felváltásom.
15 あなたがお呼びになるとき、わたしは答えるでしょう。あなたはみ手のわざを顧みられるでしょう。
Szólítanál és én felelnék neked, kezeid műve után vágyakoznál.
16 その時あなたはわたしの歩みを数え、わたしの罪を見のがされるでしょう。
Mert most lépteimet számlálod, nem is várod be vétkemet!
17 わたしのとがは袋の中に封じられ、あなたはわたしの罪を塗りかくされるでしょう。
Zacskóba van pecsételve bűntettem, s betapasztottad bűnömet.
18 しかし山は倒れてくずれ、岩もその所から移される。
Azonban düledező hegy szétomlik, szikla is kimozdul helyéből;
19 水は石をうがち、大水は地のちりを洗い去る。このようにあなたは人の望みを断たれる。
köveket szétmorzsol a víz, elsodorja áradása a földnek porát: így veszítetted el a halandónak reményét.
20 あなたはながく彼に勝って、彼を去り行かせ、彼の顔かたちを変らせて追いやられる。
Lebirod örökre, és eltűnt, eltorzítván arczát, elűzted őt.
21 彼の子らは尊くなっても、彼はそれを知らない、卑しくなっても、それを悟らない。
Tiszteletre jutnak fiai – nem tud róluk, csekélyekké válnak, nem veszi őket észre;
22 ただおのが身に痛みを覚え、おのれのために嘆くのみである」。
csak fájdalmat érez teste ő rajta, és lelke gyászol ő benne.