< サムエル記Ⅱ 22 >
1 ダビデは主がもろもろの敵の手とサウルの手から、自分を救い出された日に、この歌の言葉を主に向かって述べ、
És elmondta Dávid az Örökkévalónak ez ének szavait, amely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből meg Sául kezéből.
2 彼は言った、「主はわが岩、わが城、わたしを救う者、
Mondta: Oh Örökkévaló, szirtem és váram és megszabadítóm nekem.
3 わが神、わが岩。わたしは彼に寄り頼む。わが盾、わが救の角、わが高きやぐら、わが避け所、わが救主。あなたはわたしを暴虐から救われる。
Isten, sziklám, kihez menekülök; pajzsom, üdvöm szaruja, mentsváram és menedékem, segítőm, erőszaktól megsegítesz.
4 わたしは、ほめまつるべき主に呼ばわって、わたしの敵から救われる。
A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
5 死の波はわたしをとりまき、滅びの大水はわたしを襲った。
Mert körülfogtak halálnak hullámai, vésznek árjai ijesztettek;
6 陰府の綱はわたしをとりかこみ、死のわなはわたしに、たち向かった。 (Sheol )
alvilágnak kötelei környékeztek, elémkerültek halálnak tőrei. (Sheol )
7 苦難のうちにわたしは主を呼び、またわが神に呼ばわった。主がその宮からわたしの声を聞かれて、わたしの叫びはその耳にとどいた。
Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez kiáltok: hallotta templomából szavamat, fohászom eljutott füleibe.
8 その時地は震いうごき、天の基はゆるぎふるえた。彼が怒られたからである。
Megingott, megrezgett a föld, az ég alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
9 煙はその鼻からたち上り、火はその口から出て焼きつくし、白熱の炭は彼から燃え出た。
Füst szállott föl orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
10 彼は天を低くして下られ、暗やみが彼の足の下にあった。
Meghajtotta az eget és leszállt, ködhomály lábai alatt.
11 彼はケルブに乗って飛び、風の翼に乗ってあらわれた。
Kérubra ült és repült, megjelent szélnek szárnyain.
12 彼はその周囲に幕屋として、やみと濃き雲と水の集まりとを置かれた。
Sötétséget tett maga köré sátorrá, vizek tömegét, fellegek sűrűjét.
A fényből őelőtte tűzparazsak izzottak.
14 主は天から雷をとどろかせ、いと高き者は声を出された。
Égből dörög az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja a hangját.
15 彼はまた矢を放って彼らを散らし、いなずまを放って彼らを撃ち破られた。
Küldött nyilakat és szétszórta őket, villámot és megzavarta.
16 主のとがめと、その鼻のいぶきとによって、海の底はあらわれ、世界の基が、あらわになった。
Meglátszottak tengernek medrei, feltárultak a világ alapjai, dorgálásától az Örökkévalónak, orra fuvallatának leheletétől.
17 彼は高き所から手を伸べてわたしを捕え、大水の中からわたしを引き上げ、
Lenyúl magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
18 わたしの強い敵と、わたしを憎む者とからわたしを救われた。彼らはわたしにとって、あまりにも強かったからだ。
Megment hatalmas ellenemtől, gyűlölőimtől, mert erősebbek nálam.
19 彼らはわたしの災の日にわたしに、たち向かった。しかし主はわたしの支柱となられた。
Elémtörtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
20 彼はまたわたしを広い所へ引きだされ、わたしを喜ばれて、救ってくださった。
Kivezetett engem tágas térre, kiragadt; mert kedvelt engem.
21 主はわたしの義にしたがってわたしに報い、わたしの手の清きにしたがってわたしに報いかえされた。
Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
22 それは、わたしが主の道を守り、悪を行わず、わが神から離れたことがないからである。
Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszul Istenemtől;
23 そのすべてのおきてはわたしの前にあって、わたしはその、み定めを離れたことがない。
mert ítéletei mind előttem vannak és törvényei – nem térek el tőlük.
24 わたしは主の前に欠けた所なく、自らを守って罪を犯さなかった。
Gáncstalan voltam előtte: őrizkedtem bűnömtől.
25 それゆえ、主はわたしの義にしたがい、その目のまえにわたしの清きにしたがって、わたしに報いられた。
S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, tisztaságom szerint, mely szemei előtt volt.
26 忠実な者には、あなたは忠実な者となり、欠けた所のない人には、あなたは欠けた所のない者となり、
Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan vitézzel gáncstalanul;
27 清い者には、あなたは清い者となり、まがった者には、かたいぢな者となられる。
megtisztulttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
28 あなたはへりくだる民を救われる、しかしあなたの目は高ぶる者を見てこれをひくくせられる。
S a szegény népet megsegíted, szemeid a büszkék ellen, hogy lealázzad.
29 まことに、主よ、あなたはわたしのともし火、わが神はわたしのやみを照される。
Mert te vagy mécsesem, Örökkévaló, s az Örökkévaló fénnyé teszi sötétségemet.
30 まことに、あなたによってわたしは敵軍をふみ滅ぼし、わが神によって石がきをとび越えることができる。
Mert veled rohanok meg csapatot, Istenemmel ugrok föl falra.
31 この神こそ、その道は非のうちどころなく、主の約束は真実である。彼はすべて彼に寄り頼む者の盾である。
Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, pajzsa ő mind a hozzá menekülőknek.
32 主のほかに、だれが神か、われらの神のほか、だれが岩であるか。
Mert ki Isten az Örökkévalón kívül, és ki a szikla Istenünkön kívül?
33 この神こそわたしの堅固な避け所であり、わたしの道を安全にされた。
Az Isten az én váram, erőm, fölszabadította akadálytól utamat.
34 わたしの足をめじかの足のようにして、わたしを高い所に安全に立たせ、
Olyanná teszi lábaimat mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
35 わたしの手を戦いに慣らされたので、わたしの腕は青銅の弓を引くことができる。
Harcra tanítja kezeimet, hogy ércíjat fogjanak karjaim.
36 あなたはその救の盾をわたしに与え、あなたの助けは、わたしを大いなる者とされた。
Adtad nekem üdvödnek pajzsát, naggyá tesz a nyájasságod.
37 あなたはわたしが歩く広い場所を与えられたので、わたしの足はすべらなかった。
Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
38 わたしは敵を追って、これを滅ぼし、これを絶やすまでは帰らなかった。
Üldözöm ellenségeimet és megsemmisítem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
39 わたしは彼らを絶やし、彼らを砕いたので彼らは立つことができず、わたしの足もとに倒れた。
Elpusztítottam, szétzúztam, hogy föl nem kelnek, elhulltak lábaim alatt.
40 あなたは戦いのために、わたしに力を帯びさせわたしを攻める者をわたしの下にかがませられた。
Felöveztél erővel a harcra, legörnyeszted támadóimat alattam.
41 あなたによって、敵はそのうしろをわたしに向けたので、わたしを憎む者をわたしは滅ぼした。
Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy kiirtsam.
42 彼らは見まわしたが、救う者はいなかった。彼らは主に叫んだが、彼らには答えられなかった。
Felnéznek, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
43 わたしは彼らを地のちりのように細かに打ちくだき、ちまたのどろのように、踏みにじった。
Szétmorzsolom őket, mint földnek porát, mint utcák sarát, letaposom, ellapítom.
44 あなたはわたしを国々の民との争いから救い出し、わたしをもろもろの国民のかしらとされた。わたしの知らなかった民がわたしに仕えた。
Megszabadítottál népek küzdelmeitől, megtartasz nemzetek fejének, nem ismertem nép szolgál engem.
45 異国の人たちはきてわたしにこび、わたしの事を聞くとすぐわたしに従った。
Külföldnek fiai hízelegnek énnekem, fülhallásra engednek nekem.
46 異国の人たちは、うちしおれてその城からふるえながら出てきた。
Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
47 主は生きておられる。わが岩はほむべきかな。わが神、わが救の岩はあがむべきかな。
Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék Isten, üdvöm sziklája;
48 この神はわたしのために、あだを報い、もろもろの民をわたしの下に置かれた。
az Isten, ki nekem megtorlást enged és népeket ledönt alattam,
49 またわたしを敵から救い出し、あだの上にわたしをあげ、暴虐の人々からわたしを救い出された。
kiszabadít ellenségeim közül, és támadóim közül fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
50 それゆえ、主よ、わたしはもろもろの国民の中で、あなたをたたえ、あなたの、み名をほめ歌うであろう。
Azért dicsőítlek, Örökkévaló, a nemzetek között és dallok a nevednek.
51 主はその王に大いなる勝利を与え、油を注がれた者に、ダビデとその子孫とに、とこしえに、いつくしみを施される」。
Segítség tornya a királyának és kegyet mivel fölkentjével Dáviddal, meg magzatjával örökké.