< 詩篇 75 >
1 神よわれら汝にかんしやす われら感謝すなんぢの名はちかく坐せばなり もろもろの人はなんぢの奇しき事跡をかたりあへり
Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének. Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.
Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek.
3 地とすべての之にすむものと消去しとき我そのもろもろの柱をたてたり (セラ)
A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. (Szela)
4 われ誇れるものに誇りかにおこなふなかれといひ 惡きものに角をあぐるなかれといへり
A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!
5 なんぢらの角をたかく擧るなかれ頸をかたくして高りいふなかれ
Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;
6 擧ることは東よりにあらず西よりにあらずまた南よりにもあらざるなり
Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás;
7 ただ神のみ審士にましませば此をさげ彼をあげたまふ
Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!
8 ヱホバの手にさかづきありて酒あわだてり その中にものまじりてみつ 神これをそそぎいだせり 誠にその滓は地のすべてのあしき者しぼりて飮むべし
Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője.
9 されど我はヤコブの神をのべつたへん とこしへに讃うたはん
Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.
10 われ惡きもののすべての角をきりはなたん 義きものの角はあげらるべし
És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.