詩篇 75

1 神よわれら汝にかんしやす われら感謝すなんぢの名はちかく坐せばなり もろもろの人はなんぢの奇しき事跡をかたりあへり

A karmesternek. Ne ronts szerint. Zsoltár Ászáftól. Ének. Hálát adtunk neked, Isten, hálát adtunk; hisz közel a neved: elbeszélték csodatotteidet.

2 定りたる期いたらば我なほき審判をなさん

Midőn kitűzöm a határidőt, én egyenességgel ítélek.

3 地とすべての之にすむものと消去しとき我そのもろもろの柱をたてたり (セラ)

Megbomlanak a föld és minden lakói, én megszilárdítottam oszlopait. Széla.

4 われ誇れるものに誇りかにおこなふなかれといひ 惡きものに角をあぐるなかれといへり

Mondtam a kevélykedőknek: ne kevélykedjetek és a gonoszoknak: ne emeljetek szarvat;

5 なんぢらの角をたかく擧るなかれ頸をかたくして高りいふなかれ

ne emeljétek a magasba szarvatokat, ne beszéljetek nyakasan daczosat!

6 擧ることは東よりにあらず西よりにあらずまた南よりにもあらざるなり

Mert nem keletről és nyugatról, se nem puszta felől van emelkedés;

7 ただ神のみ審士にましませば此をさげ彼をあげたまふ

hanem Isten a bíró: ezt lealázza és amazt fölemeli.

8 ヱホバの手にさかづきありて酒あわだてり その中にものまじりてみつ 神これをそそぎいだせり 誠にその滓は地のすべてのあしき者しぼりて飮むべし

Mert serleg van az Örökkévaló kezében és habzik a bor – telve itallal s abból csurgat: bizony a seprűjét szívják, isszák mind a föld gonoszai.

9 されど我はヤコブの神をのべつたへん とこしへに讃うたはん

De én örökké hirdetem; hadd zengek Jákób Istenének.

10 われ惡きもののすべての角をきりはなたん 義きものの角はあげらるべし

És a gonoszok szarvait mind levágom, emelkedjenek az igaznak szarvai.