詩篇 73
1 神はイスラエルにむかひ心のきよきものに對ひてまことに惠あり
Zsoltár Ászáftól. Bizony, jóságos Izraélhez az Isten, a tisztult szívűekhez.
2 然はあれどわれはわが足つまづくばかりわが歩すべるばかりにてありき
Én pedig, kevés híja elhajlottak lábaim, semmi híja megcsúsztak lépteim.
3 こはわれ惡きものの榮ゆるを見てその誇れる者をねたみしによる
Mert megirígyeltem a, kevélykedőket, midőn a gonoszok jólétét láttam.
4 かれらは死るに苦しみなくそのちからは反てかたし
Mert nincsenek kínjaik halálukig, hízott az erejük.
5 かれらは人のごとく憂にをらず人のごとく患難にあふことなし
Halandónak szenvedésében nincsenek benne s emberekkel együtt nem sújtatnak.
6 このゆゑに傲慢は妝飾のごとくその頸をめぐり強暴はころものごとく彼等をおほへり
Azért nyakukat díszíti gőgösség, ruhaként borítja őket erőszak.
7 かれら肥ふとりてその目とびいで心の欲にまさりて物をうるなり
Kidülledt kövérségtől szemük, túlcsapongtak szívük képzelődései.
8 また嘲笑をなし惡をもて暴虐のことばをいだし高ぶりてものいふ
Csúfolódnak és gonoszúl fosztogatásról beszélnek, szinte a magasból beszélnek:
9 その口を天におきその舌を地にあまねく往しむ
az egekbe helyezték szájukat, de nyelvük a földön jár.
10 このゆゑにかれの民はここにかへり水のみちたる杯をしぼりいだして
Azért erre felé tér az ő népe, s tele szürcsölik magukat vízzel;
11 いへらく神いかで知たまはんや至上者に知識あらんやと
és mondják: Miként tudhatja Isten, s van-e tudás a legfelsőbben?
12 視よかれらは惡きものなるに常にやすらかにしてその富ましくははれり
Íme, gonoszok ezek és mint örökkön gondtalanok gyarapítottak vagyont.
13 誠に我はいたづらに心をきよめ罪ををかさずして手をあらひたり
Bizony, hiába tisztítottam szivemet és mostam ártatlanságban kezeimet;
14 そはわれ終日なやみにあひ朝ごとに責をうけしなり
de sújtva vagyok egész nap s reggelenként itt a fenyítésem.
15 われもし斯ることを述んといひしならば我なんぢが子輩の代をあやまらせしならん
Ha mondanám, hadd beszélek olykép, íme gyermekeid nemzedékét elárulnám.
16 われこれらの道理をしらんとして思ひめぐらししにわが眼いたく痛たり
Gondolkodtam is, hogy megtudjam ezt, gyötrődés volt az szemeimben
17 われ神の聖所にゆきてかれらの結局をふかく思へるまでは然りき
míg be nem mentem Isten szentélyébe, s figyelhettem az ő végükre.
18 誠になんぢはかれらを滑かなるところにおきかれらを滅亡におとしいれ給ふ
Bizony, sikamlós térre helyezted őket, ledöntöd őket romokká.
19 かれらは瞬間にやぶれたるかな彼等は恐怖をもてことごとく滅びたり
Miként lettek pusztulássá egy pillanat alatt; eltüntek, végük lett a rémülettől.
20 主よなんぢ目をさましてかれらが像をかろしめたまはんときは夢みし人の目さめたるがごとし
Mint álmot ébredés után, Uram, fölserkenvén képüket megveted.
21 わが心はうれへ わが腎はさされたり
Midőn elkeseredett szívem és töprenkedtem veséimben:
22 われおろかにして知覺なし聖前にありて獣にひとしかりき
oktalan voltam és tudásom nem volt, akár a barom voltam veled szemben.
23 されど我つねになんぢとともにあり汝わが右手をたもちたまへり
De én mindig veled vagyok, megragadod jobb kezemet;
24 なんぢその訓諭をもて我をみちびき後またわれをうけて榮光のうちに入たまはん
tanácsoddal vezetsz engem, és aztán dicsőséggel magadhoz veszel engem.
25 汝のほかに我たれをか天にもたん地にはなんぢの他にわが慕ふものなし
Kim van nekem az egekben? S melletted mit sem kivánok a földön.
26 わが身とわが心とはおとろふ されど神はわがこころの磐わがとこしへの嗣業なり
Elfogyott bár húsom és szivem – szívem sziklája és osztályrészem az Isten örökké.
27 視よなんぢに遠きものは滅びん 汝をはなれて姦淫をおこなふ者はみななんぢ之をほろぼしたまひたり
Mert íme a tőled eltávolodók elvesznek, megsemmisítesz mindenkit, ki elparáználkodik tőled.
28 神にちかづき奉るは我によきことなり われは主ヱホバを避所としてそのもろもろの事跡をのべつたへん
Én pedig – Isten közelsége jó nekem; az Úrba, az Örökkévalóba helyeztem bizalmamat, hogy elbeszéljem mind a te műveidet.
