詩篇 61

1 ああ神よねがはくはわが哭聲をききたまへ わが祈にみこころをとめたまへ

A karmesternek. Hárfajátékra. Dávidtól. Halljad Isten fohászomat, figyelj imádságomra!

2 わが心くづほるるとき地のはてより汝をよばん なんぢ我をみちびきてわが及びがたきほどの高き磐にのぼらせたまへ

A föld végéről hozzád kiáltok föl, mikor szívem elborul; sziklára, mely magas nekem, vezérelj engem.

3 なんぢはわが避所われを仇よりのがれしむる堅固なる櫓なればなり

Mert menedék voltál nekem, erős torony ellenség elől.

4 われ永遠になんぢの帷幄にすまはん我なんぢの翼の下にのがれん (セラ)

Hadd időzöm sátradban örökké, keresek menedéket szárnyaid rejtekében. Széla.

5 神よなんぢはわがもろもろの誓をきき名をおそるるものにたまふ嗣業をわれにあたへたまへり

Mert te, Isten, hallgattál fogadásaimra, megadod neved tisztelőinek örökségét.

6 なんぢは王の生命をのばし その年を幾代にもいたらせたまはん

Napokat tégy hozzá a király napjaihoz, évei annyi mint nemzedék meg nemzedék!

7 王はとこしへに神のみまへにとどまらん ねがはくは仁慈と眞實とをそなへて彼をまもりたまへ

Székeljen örökké Isten előtt, szeretet és hűség, rendeld, hogy megóvják!

8 さらば我とこしへに名をほめうたひて日ごとにわがもろもろの誓をつくのひ果さん

Ekképen hadd zengem nevedet mindétig, hogy megfizessem fogadásaimat napról napra!