詩篇 55
1 神よねがはくは耳をわが祈にかたぶけたまへ わが懇求をさけて身をかくしたまふなかれ
Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása. Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől;
2 われに聖意をとめ 我にこたへたまへ われ歎息によりてやすからず悲みうめくなり
Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!
3 これ仇のこゑと惡きものの暴虐とのゆゑなり そはかれら不義をわれに負せ いきどほりて我におひせまるなり
Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem.
4 わが心わがうちに憂ひいたみ死のもろもろの恐懼わがうへにおちたり
Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.
5 おそれと戰慄とわれにのぞみ甚だしき恐懼われをおほへり
Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.
6 われ云ねがはくは鴿のごとく羽翼のあらんことを さらば我とびさりて平安をえん
Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.
7 みよ我はるかにのがれさりて野にすまん (セラ)
Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. (Szela)
8 われ速かにのがれて暴風と狂風とをはなれん
Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.
9 われ都のうちに強暴とあらそひとをみたり 主よねがはくは彼等をほろぼしたまへ かれらの舌をわかれしめたまへ
Rontsd meg Uram, és oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban.
10 彼等はひるもよるも石垣のうへをあるきて邑をめぐる 邑のうちには邪曲とあしき企圖とあり
Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.
11 また惡きこと邑のうちにあり しへたげと欺詐とはその街衢をはなるることなし
Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság.
12 われを謗れるものは仇たりしものにあらず もし然りしならば尚しのばれしなるべし 我にむかひて己をたかくせし者はわれを恨たりしものにあらず若しかりしならば身をかくして彼をさけしなるべし
Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől:
13 されどこれ汝なり われとおなじきもの わが友われと親しきものなり
Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm,
14 われら互にしたしき語らひをなし また會衆のなかに在てともに神の家にのぼりたりき
A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.
A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben. (Sheol h7585)
16 されど我はただ神をよばんヱホバわれを救ひたまふべし
Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.
17 夕にあしたに晝にわれなげき且かなしみうめかん ヱホバわが聲をききたまふべし
Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.
18 ヱホバは我をせむる戰闘よりわが霊魂をあがなひいだして平安をえしめたまへり そはわれを攻るもの多かりければなり
Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.
19 太古よりいます者なる神はわが聲をききてかれらを惱めたまべし (セラ) かれらには變ることなく神をおそるることなし
Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, (Szela) a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.
20 かの人はおのれと睦みをりしものに手をのべてその契約をけがしたり
Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét.
21 その口はなめらかにして乳酥のごとくなれどもその心はたたかひなり その言はあぶらに勝りてやはらかなれどもぬきたる劍にことならず
A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.
22 なんぢの荷をヱホバにゆだねよさらば汝をささへたまはん ただしき人のうごかさるることを常にゆるしたまふまじ
Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.
23 かくて神よなんぢはかれらを亡の坑におとしいれたまはん血をながすものと詭計おほきものとは生ておのが日の半にもいたらざるべし 然はあれどわれは汝によりたのまん
Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom.
