詩篇 50
1 ぜんのうの神ヱホバ詔命して日のいづるところより日のいるところまであまねく地をよびたまへり
Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
2 かみは美麗の極なるシオンより光をはなちたまへり
A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
3 われらの神はきたりて默したまはじ火その前にものをやきつくし暴風その四周にふきあれん
Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
4 神はその民をさばかんとて上なる天および地をよびたまへり
Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5 いはく祭物をもて我とけいやくをたてしわが聖徒をわがもとに集めよと
Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
6 もろもろの天は神の義をあらはせり 神はみづから審士たればなり (セラ)
És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
7 わが民よきけ我ものいはんイスラエルよきけ我なんぢにむかひて證をなさん われは神なんぢの神なり
Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
8 わがなんぢを責るは祭物のゆゑにあらず なんぢの燔祭はつねにわが前にあり
Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
9 我はなんぢの家より牡牛をとらず なんぢの牢より牡山羊をとらず
De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
10 林のもろもろのけもの山のうへの千々の牲畜はみなわが有なり
Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
11 われは山のすべての鳥をしる 野のたけき獣はみなわがものなり
Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
12 世界とそのなかに充るものとはわが有なれば縦ひわれ饑るともなんぢに告じ
Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
13 われいかで牡牛の肉をくらひ牡山羊の血をのまんや
Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
14 感謝のそなへものを神にささげよ なんぢのちかひを至上者につくのへ
Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
15 なやみの日にわれをよべ我なんぢを援けん而してなんぢ我をあがむべし
És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
16 然はあれど神あしきものに言給く なんぢは敎をにくみ わが言をその後にすつるものなるに何のかかはりありてわが律法をのべ わがけいやくを口にとりしや
A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
17 然はあれど神あしきものに言給く なんぢは敎をにくみ わが言をその後にすつるものなるに何のかかはりありてわが律法をのべ わがけいやくを口にとりしや
Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
18 なんぢ盗人をみれば之をよしとし姦淫をおこなふものの伴侶となれり
Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
19 なんぢその口を惡にわたす なんぢの舌は詭計をくみなせり
A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
20 なんぢ坐りて兄弟をそしり己がははの子を誣ののしれり
Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
21 汝これらの事をなししをわれ默しぬれば なんぢ我をおのれに恰にたるものとおもへり されど我なんぢを責めてその罪をなんぢの目前につらぬべし
Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
22 神をわするるものよ今このことを念へ おそらくは我なんぢを抓さかんとき助るものあらじ
Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
23 感謝のそなへものを献るものは我をあがむ おのれの行爲をつつしむ者にはわれ神の救をあらはさん
A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
