詩篇 49
1 もろもろの民よきけ賤きも貴きも富るも貧きもすべて地にすめる者よ なんぢらともに耳をそばだてよ
Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
2 もろもろの民よきけ賤きも貴きも富るも貧きもすべて地にすめる者よ なんぢらともに耳をそばだてよ
Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
3 わが口はかしこきことをかたり わが心はさときことを思はん
Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
4 われ耳を喩言にかたぶけ琴をならしてわが幽玄なる語をときあらはさん
Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
5 わが踵にちかかる不義のわれを打圍むわざはひの日もいかで懼るることあらんや
Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
6 おのが富をたのみ財おほきを誇るもの
A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
7 たれ一人おのが兄弟をあがなふことあたはず之がために贖價を神にささげ
Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
8 之をとこしへに生存へしめて朽ざらしむることあたはず（霊魂をあがなふには費いとおほくして此事をとこしへに捨置ざるを得ざればなり）
Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
9 之をとこしへに生存へしめて朽ざらしむることあたはず（霊魂をあがなふには費いとおほくして此事をとこしへに捨置ざるを得ざればなり）
Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
10 そは智きものも死 おろかものも獣心者もひとしくほろびてその富を他人にのこすことは常にみるところなり
De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
11 かれら竊におもふ わが家はとこしへに存りわがすまひは世々にいたらんと かれらはその地におのが名をおはせたり
Gondolatjok ez: az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről-nemzedékre szállnak, nevöket hangoztatják a földön.
12 されど人は譽のなかに永くとどまらず亡びうする獣のごとし
Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
13 斯のごときは愚かなるものの途なり 然はあれど後人はその言をよしとせん (セラ)
Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. (Szela)
Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól. (Sheol h7585)
Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor az megragad engem. (Szela) (Sheol h7585)
16 人のとみてその家のさかえくははらんとき汝おそるるなかれ
Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;
17 かれの死るときは何一つたづさへゆくことあたはず その榮はこれにしたがひて下ることをせざればなり
Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.
18 かかる人はいきながらふるほどに己がたましひを祝するとも みづからを厚うするがゆゑに人々なんぢをほむるとも
Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
19 なんぢ列祖の世にゆかん かれらはたえて光をみざるべし
Mégis az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.
20 尊貴なかにありて暁らざる人はほろびうする獣のごとし
Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
