詩篇 41

1 よわき人をかへりみる者はさいはひなり ヱホバ斯るものを禍ひの日にたすけたまはん

Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.

2 ヱホバ之をまもり之をながらへしめたまはん かれはこの地にありて福祉をえん なんぢ彼をその仇ののぞみにまかせて付したまふなかれ

Az Úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.

3 ヱホバは彼がわづらひの床にあるをたすけ給はん なんぢかれが病るときその衾裯をしきかへたまはん

Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.

4 我いへらくヱホバよわれを憐みわがたましひを醫したまへ われ汝にむかひて罪ををかしたりと

Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!

5 わが仇われをそしりていへり 彼いづれのときに死いづれのときにその名ほろびんと

Ellenségeim rosszat mondanak felőlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?

6 かれ又われを見んとてきたるときは虚偽をかたり邪曲をその心にあつめ 外にいでてはこれを述ぶ

Ha látogatni jön be valaki, hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyűjt össze magának, kimegy az utczára és beszél.

7 すべてわれをにくむもの互ひにささやき我をそこなはんとて相謀る

Minden gyűlölőm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:

8 かつ云 かれに一のわざはひつきまとひたれば仆れふしてふたたび起ることなからんと

Istennek átka szállott ő reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!

9 わが恃みしところ わが糧をくらひしところのわが親しき友さへも我にそむきてその踵をあげたり

Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.

10 然はあれどヱホバよ汝ねがはくは我をあはれみ我をたすけて起したまへ されば我かれらに報ることをえん

De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!

11 わが仇われに打勝てよろこぶこと能はざるをもて汝がわれを愛いつくしみたまふを我しりぬ

Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;

12 わが事をいはば なんぢ我をわが完全うちにてたもち我をとこしへに面のまへに置たまふ

Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha.

13 イスラエルの神ヱホバはとこしへより永遠までほむべきかな アーメン アーメン

Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen!