詩篇 39

1 われ曩にいへり われ舌をもて罪ををかさざらんために我すべての途をつつしみ惡者のわがまへに在るあひだはわが口に衝をかけんと

A karmesternek, Jedútúnnak. Zsoltár Dávidtól. Azt mondtam: Hadd őrzöm meg útjaimat, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; hadd őrzöm meg szájamnak zaboláját, a meddig a gonosz előttem van!

2 われ默して唖となり善言すらことばにいださず わが憂なほおこれり

Elnémultam csendességgel, hallgattam a jónak híján és fájdalmam megza-varodott;

3 わが心わがうちに熱し おもひつづくるほどに火もえぬればわれ舌をもていへらく

hevűlt a szívem belsőmben, tűnődésemben tűz égett, kimondtam nyelvemmel:

4 ヱホバよ願くはわが終とわが日の數のいくばくなるとを知しめたまへ わが無常をしらしめたまへ

Tudasd velem, Örökkévaló, végemet, és napjaim mértékét, mennyi az! Hadd tudjam, mi mulandó vagyok.

5 觀よなんぢわがすべての日を一掌にすぎさらしめたまふ わがかいのち主前にてはなきにことならず 實にすべての人は皆その盛時だにもむなしからざるはなし (セラ)

Íme, arasznyira szabtad napjaimat, s földi létem olyan előtted, mint a semmi. Bizony, csupán lehelet minden ember, ki fennáll. Széla.

6 人の世にあるは影にことならず その思ひなやむことはむなしからざるなし その積蓄ふるものはたが手にをさまるをしらず

Bizony, mint árnykép jár-kél a férfi, bizony, hiábavalóságért zajonganak, fölhalmoz s nem tudja, ki gyűjti be.

7 主よわれ今なにをかまたん わが望はなんぢにあり

Most pedig mit remélek, Örökkévaló, várakozásom te benned van!

8 ねがはくは我ぞすべて愆より助けいだしたまへ 愚なるものに誹らるることなからしめたまへ

Mind a bűneimtől ments meg engem, aljasnak gyalázatává ne tégy!

9 われは默して口をひらかず 此はなんぢの成したまふ者なればなり

Elnémultam, nem nyitom meg számat, mert te eselekedted.

10 願くはなんぢの責をわれよりはなちたまへ 我なんぢの手にうちこらさるるによりて亡ぶるばかりになりぬ

Vedd le rólam csapásodat, kezed támadásától elfogytam én!

11 なんぢ罪をせめて人をこらし その慕ひよろこぶところのものを蠧のくらふがごとく消うせしめたまふ 實にもろもろの人はむなしからざるなし (セラ)

Büntetésekkel bűnért fenyítotted a férfit, szétfolyattad, mint a moly, gyönyörűségét: bizony, lehelet minden ember! Széla.

12 ああヱホバよねがはくはわが祈をきき わが號呼に耳をかたぶけたまへ わが涙をみて默したまふなかれ われはなんぢに寄る旅客すべてわが列祖のごとく宿れるものなり

Halljad meg imámat, Örökkévaló, fohászkodásomra figyelj, könnyemre ne hallgass; mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint őseim mind.

13 我ここを去てうせざる先になんぢ面をそむけてわれを爽快ならしめたまへ

Tekints el tőlem, hogy erősödhessem, mielőtt elmegyek és nem vagyok.