< 詩篇 30 >
1 ヱホバよわれ汝をあがめん なんぢ我をおこしてわが仇のわがことによりて喜ぶをゆるし給はざればなり
Dávid zsoltára. Templomszentelési ének. Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.
2 わが神ヱホバよわれ汝によばはれば汝我をいやしたまへり
Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!
3 ヱホバよ汝わがたましひを陰府よりあげ我をながらへしめて墓にくだらせたまはざりき (Sheol )
Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül. (Sheol )
4 ヱホバの聖徒よ ヱホバをほめうたへ奉れ きよき名に感謝せよ
Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét.
5 その怒はただしばしにてその惠はいのちとともにながし 夜はよもすがら泣かなしむとも朝にはよろこびうたはん
Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata; este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm.
6 われ安けかりしときに謂く とこしへに動かさるることなからんと
Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.
7 ヱホバよなんぢ惠をもてわが山をかたく立せたまひき 然はあれどなんぢ面をかくしたまひたれば我おぢまどひたり
Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.
8 ヱホバよわれ汝によばはれり 我ひたすらヱホバにねがへり
Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!
9 われ墓にくだらばわが血なにの益あらん 塵はなんぢを讃たたへんや なんぢの眞理をのべつたへんや
Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?
10 ヱホバよ聽たまへ われを憐みたまへ ヱホバよ願くはわが助となりたまへ
Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!
11 なんぢ踴躍をもてわが哀哭にかへわが麁服をとき歓喜をもてわが帶としたまへり
Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.
12 われ榮をもてほめうたひつつ默すことなからんためなり わが神ヱホバよわれ永遠になんぢに感謝せん
Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged.