詩篇 146

1 ヱホバを讃稱へよ わがたましひよヱホバをほめたたへよ

Hallelúja! Dícsérd, én lelkem, az Örökkévalót!

2 われ生るかぎりはヱホバをほめたたへ わがながらふるほどはわが神をほめうたはん

Hadd dicsérem az Örökkévalót életemben, hadd zengek Istenemnek, a míg vagyok.

3 もろもろの君によりたのむことなく 人の子によりたのむなかれ かれらに助あることなし

Ne bízzatok nemesekben, ember fiában, kinek nincsen segedelme:

4 その氣息いでゆけばかれ土にかへる その日かれがもろもろの企圖はほろびん

elszáll szelleme, visszatér földjéhez, azon a napon elvesznek szándékai.

5 ヤコブの神をおのが助としその望をおのが神ヱホバにおくものは福ひなり

Boldog, kinek Jákób Istene a segítsége, kinek reménye van az Örökkévalóban, az ő Istenében,

6 此はあめつちと海とそのなかなるあらゆるものを造り とこしへに眞實をまもり

ki készítette az eget és földet, a tengert és mindazt, mi bennük van; a ki hűséget tart örökké,

7 虐げらるるもののために審判をおこなひ 饑ゑたるものに食物をあたへたまふ神なり ヱホバはとらはれたる人をときはなちたまふ

jogot szerez a zsaroltaknak, kenyeret ad az éhezőknek. Az Örökkévaló fölszabaditja a foglyokat;

8 ヱホバはめしひの目をひらき ヱホバは屈者をなほくたたせ ヱホバは義しきものを愛しみたまふ

az Örökkévaló látókká teszi a vakokat; az Örökkévaló fölegyenesíti a görnyedteket; az Örökkévaló szereti az igazakat;

9 ヱホバは他邦人をまもり 孤子と寡婦とをささへたまふ されど惡きものの徑はくつがへしたまふなり

az Örökkévaló megőrzi a jövevényeket, az árvát és özvegyet föntartja – de a gonoszok útját elgörbíti.

10 ヱホバはとこしへに統治めたまはん シオンよなんぢの神はよろづ代まで統治めたまはん ヱホバをほめたたへよ

Az Örökkévaló király lesz örökké, Istened, oh Czión, nemzedékre meg nemzedékre! Hallelúja!