詩篇 120

1 われ困苦にあひてヱホバをよびしかば我にこたへたまへり

Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

2 ヱホバよねがはくは虚偽のくちびる欺詐の舌よりわが霊魂をたすけいだしたまへ

Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

3 あざむきの舌よなんぢに何をあたへられ 何をくはへらるべきか

Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

4 ますらをの利き箭と金萑花のあつき炭となり

Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

5 わざはひなるかな我はメセクにやどりケダルの幕屋のかたはらに住めり

Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

6 わがたましひは平安をにくむものと偕にすめり

Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

7 われは平安をねがふ されど我ものいふときにかれら戰爭をこのむ

Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.