詩篇 12

1 ああヱホバよ助けたまへ そは神をうやまふ人はたえ誠あるものは人の子のなかより消失るなり

Az éneklőmesternek a seminithre; Dávid zsoltára. Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül.

2 人はみな虚偽をもてその隣とあひかたり滑なるくちびると貳心とをもてものいふ

Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedő ajakkal kettős szívből szólnak.

3 ヱホバはすべての滑なるくちびると大なる言をかたる舌とをほろぼし給はん

Vágja ki az Úr mind a hizelkedő ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.

4 かれらはいふ われら舌をもて勝をえん この口唇はわがものなり誰かわれらに主たらんやと

A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?

5 ヱホバのたまはく 苦しむもの掠められ貧しきもの歎くがゆゑに我いま起てこれをその慕ひもとむる平安におかん

A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.

6 ヱホバの言はきよきことばなり 地にまうけたる爐にてねり七次きよめたる白銀のごとし

Az Úr beszédei tiszta beszédek, mint földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.

7 ヱホバよ汝はかれらをまもり之をたすけてとこしへにこの類より免れしめたまはん

Te Uram, tartsd meg őket; őrizd meg őket e nemzetségtől örökké.

8 人の子のなかに穢しきことの崇めらるるときは惡者ここやかしこにあるくなり

Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt.