詩篇 110

1 ヱホバわが主にのたまふ 我なんぢの仇をなんぢの承足とするまではわが右にざすべし

Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.

2 ヱホバはなんぢのちからの杖をシオンよりつきいださしめたまはん 汝はもろもろの仇のなかに王となるべし

A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!

3 なんぢのいきほひの日になんぢの民は聖なるうるはしき衣をつけ 心よりよろこびて己をささげん なんぢは朝の胎よりいづる壯きものの露をもてり

A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.

4 ヱホバ誓をたてて聖意をかへさせたまふことなし 汝はメルキセデクの状にひとしくとこしへに祭司たり

Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.

5 主はなんぢの右にありてそのいかりの日に王等をうちたまへり

Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;

6 主はもろもろの國のなかにて審判をおこなひたまはん 此處にも彼處にも屍をみたしめ 寛濶なる地をすぶる首領をうちたまへり

Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.

7 かれ道のほとりの川より汲てのみ斯てかうべを擧ん

Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.