詩篇 108

1 神よわが心はさだまれり われ謳ひまつらん 稱まつらん わが榮をもてたたへまつらん

Ének. Dávid zsoltára. Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is kész.

2 筝よ琴よさむべし われ黎明をよびさまさん

Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!

3 ヱホバよ我もろもろの民のなかにてなんぢに感謝し もろもろの國のなかにてなんぢをほめうたはん

Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!

4 そは汝のあはれみは大にして天のうへにあがり なんぢの眞實は雲にまでおよぶ

Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod!

5 神よねがはくはみづからを天よりもたかくし榮光を全地のうへに擧たまへ

Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!

6 ねがはくは右の手をもて救をほどこし われらに答をなして愛しみたまふものに助をえしめたまへ

Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!

7 神はその聖をもていひたまへり われ甚くよろこばん我シケムをわかちスコテの谷をはからん

Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.

8 ギレアデはわがものマナセはわが有なりエフライムも亦わが首のまもりなりユダはわが杖

Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm.

9 モアブはわが足盥なりエドムにはわが履をなげんペリシテよわが故によりて聲をあげよと

Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.

10 誰かわれを堅固なる邑にすすましめんや 誰かわれをみちびきてエドムにゆきしや

Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?

11 神よなんぢはわれらを棄たまひしにあらずや 神よなんぢはわれらの軍とともに出ゆきたまはず

Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?

12 ねがはくは助をわれにあたへて敵にむかはしめたまへ 人のたすけは空しければなり

Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség!

13 われらは神によりて勇しくはたらかん われらの敵をふみたまふものは神なればなり

Istennel hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket.