< 詩篇 107 >

1 ヱホバに感謝せよ ヱホバは惠ふかくましましてその憐憫かぎりなし
Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme!
2 ヱホバの救贖をかうぶる者はみな然いふべきなり
Ezt mondják az Örökkévaló megváltottjai, akiket megváltott szorongatónak kezéből,
3 ヱホバは敵の手よりかれらを贖ひもろもろの地よ東西北南よりとりあつめたまへり
és országokból gyűjtötte őket össze: keletről és nyugatról, északról és a tenger felől.
4 かれら野にてあれはてたる路にさまよひその住ふべき邑にあはざりき
Tévelyegtek a pusztában, sivatag úton, lakó várost nem találtak;
5 かれら饑また渇きそのうちの霊魂おとろへたり
éhesek, szomjasak is, lelkük ellankad ő bennök.
6 斯てその困苦のうちにてヱホバをよばはりたればヱホバこれを患難よりたすけいだし
És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megmentette őket,
7 住ふべき邑にゆかしめんとて直き路にみちびきたまへり
járatta őket egyenes úton, hogy lakó városba menjenek.
8 願くはすべての人はヱホバの惠により人の子になしたまへる奇しき事跡によりてヱホバを讃稱へんことを
Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelemért, és csodatotteiért az emberfiaival;
9 ヱホバは渇きしたふ霊魂をたらはせ饑たるたましひを嘉物にてあかしめ給へばなり
mert jóllakatta az elepedt lelket, s az éhes lelket megtöltötte jóval!
10 くらきと死の蔭とに居るもの患難とくろがねとに縛しめらるるもの
Kik sötétségben és homályban ülnek, nyomorúságnak s vasnak foglyai,
11 神の言にそむき至高者のをしへを蔑しめければ
mert engedetlenkedtek Isten szavai iránt és a Legfelsőnek tanácsát megvetették;
12 勤勞をもてその心をひくうしたまへり かれら仆れたれど助くるものもなかりき
hát megalázta szenvedésben szivöket, megbotlottak s nincs, ki segítsen.
13 斯てその困苦のうちにてヱホバをよばはりたればヱホバこれを患難よりすくひ
És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megsegíti őket,
14 くらきと死のかげより彼等をみちびき出してその械をこぼちたまへり
kivezeti őket sötétségből és homályból, és kötelékeiket szétszakítja.
15 願くはすべての人はヱホバの惠により人の子になしたまへる奇しき事跡によりてヱホバを讃稱へんことを
Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatetteiért az emberfiaival;
16 そはあかがねの門をこぼち くろがねの關木をたちきりたまへり
mert összetört érczajtókat és vasreteszeket szétvágott.
17 愚かなる者はおのが愆の道により己がよこしまによりて惱めり
Akik oktalanok bűntettük útja miatt és bűneik miatt sanyarognak,
18 かれらの霊魂はすべての食物をきらひて死の門にちかづく
minden eledelt utál a lelkük s eljutottak a halál kapuihoz.
19 かくてその困苦のうちにてヱホバをよばふ ヱホバこれを患難よりすくひたまふ
És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megsegíti őket,
20 その聖言をつかはして之をいやし之をその滅亡よりたすけいだしたまふ
igéjét küldi és meggyógyítja őket s kiszabadítja vermeikből;
21 願くはすべての人ヱホバのめぐみにより人の子になしたまへる奇しき事跡によりてヱホバをほめたたへんことを
adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatotteiért az emberfiaival,
22 かれらは感謝のそなへものをささげ喜びうたひてその事跡をいひあらはすべし
s áldozzanak hálaáldozatokat, s beszéljék el tetteit ujjongással!
23 舟にて海にうかび大洋にて事をいとなむ者は
Kik tengerre szállanak hajókon, munkát végeznek nagy vizeken,
24 ヱホバのみわざを見また淵にてその奇しき事跡をみる
ők látták az Örökkévaló tetteit és csodatetteit a mélységben:
25 ヱホバ命じたまへばあらき風おこりてその浪をあぐ
szólt s támasztott szélvihart s az fölemelte hullámait,
26 かれら天にのぼりまた淵にくだり患難によりてその霊魂とけさり
fölszállnak égbe, lesülyednek mélységekbe, lelkük elcsüggedt a bajban,
27 左た右たにかたぶき酔たる者のごとく踉蹌てなす所をしらず
forognak és inognak mint a részeg, és minden bölcseségök elenyészik.
28 かくてその困苦のうちにてヱホバをよばふ ヱホバこれを患難よりたづさへいで
És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, és szorongásaikból kivezeti őket;
29 狂風をしづめて浪をおだやかになし給へり
megállítja a vihart csendességgé s lecsillapodtak hullámaik;
30 かれらはおのが靜かなるをよろこぶ 斯てヱホバはかれらをその望むところの湊にみちびきたまふ
s örültek, hogy elhallgattak, s elvezette őket kívánságuk révébe.
31 願くはすべての人ヱホバの惠により人の子になしたまへる奇しき事跡によりてヱホバをほめたたへんことを
Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatetteiért az emberfiaival,
32 かれら民の會にてこれをあがめ長老の座にてこれを讃稱ふべし
s magasztalják őt népnek gyülekezetében s vének ülésében dicsérjék őt!
33 ヱホバは河を野にかはらせ泉をかわける地に變らせ
Folyamokat tett pusztává s víznek eredőit tikkadtsággá,
34 また豊かなる地にすめる民の惡によりてそこを鹵の地にかはらせ給ふ
termékeny országot sós földdé a benne lakók rosszasága miatt;
35 野を池にかはらせ乾ける地をいづみにかはらせ
pusztát tett vizes tóvá és sivatag földet víznek eredőivé,
36 ここに餓たるものを住はせたまふ されば彼らは己がすまひの邑をたて
és letelepített ott éhezőket s lakó várost alapítottak.
37 畠にたねをまき葡萄園をまうけてそのむすべる實をえたり
Bevetettek mezőket és ültettek szőlőket, és gyümölcsöt, termést szerzettek.
38 ヱホバはかれらの甚くふえひろごれるまでに惠をあたへ その牲畜のへることをも許したまはず
Megáldotta őket, s megsokasodtak nagyon és barmukat nem kevésbítette.
39 されどまた虐待くるしみ悲哀によりて減ゆき且うなたれたり
De megkevesbedtek és meggörnyedtek bajnak és bánatnak nyomásától.
40 ヱホバもろもろの君に侮辱をそそぎ道なき荒地にさまよはせたまふ
Csúfot önt nemesekre s eltévelyítette őket úttalan pusztaságban;
41 然はあれど貧しきものを患難のうちより擧てその家族をひつじの群のごとくならしめたまふ
de felmagasította a szükölködőt a nyomorúságból s olyanná tette a családokat, mint a juhok.
42 直きものは之をみて喜びもろもろの不義はその口をふさがん
Látják az egyenesek és örülnek, s minden jogtalanság elzárja száját.
43 すべて慧者はこれらのことに心をよせヱホバの憐憫をさとるべし
Ki oly bölcs, hogy megőrizze ezeket, hogy ügyeljenek az Örökkévaló kegyelmeire.

< 詩篇 107 >