詩篇 102
1 ヱホバよわが祈をききたまへ 願くはわが號呼のこゑの御前にいたらんことを
Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
2 わが窮苦の日みかほを蔽ひたまふなかれ なんぢの耳をわれにかたぶけ 我がよぶ日にすみやかに我にこたへたまへ
Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
3 わがもろもろの日は煙のごとくきえ わが骨はたきぎのごとく焚るるなり
Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
4 わがこころは草のごとく撃れてしほれたり われ糧をくらふを忘れしによる
Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
5 わが歎息のこゑによりてわが骨はわが肉につく
Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
6 われは野の鸅鸕のごとく荒たる跡のふくろふのごとくになりぬ
Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
7 われ醒てねぶらず ただ友なくして屋蓋にをる雀のごとくなれり
Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
8 わが仇はひねもす我をそしる 猖狂ひて我をせむるもの我をさして誓ふ
Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
9 われは糧をくらふごとくに灰をくらひ わが飮ものには涙をまじへたり
Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
10 こは皆なんぢの怒と忿恚とによりてなり なんぢ我をもたげてなげすて給へり
indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
11 わが齡はかたぶける日影のごとし またわれは草のごとく萎れたり
Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
12 されどヱホバよなんぢは永遠にながらへ その名はよろづ世にながらへん
De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
13 なんぢ起てシオンをあはれみたまはん そはシオンに恩惠をほどこしたまふときなり そのさだまれる期すでに來れり
Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
14 なんぢの僕はシオンの石をもよろこび その塵をさへ愛しむ
mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
15 もろもろの國はヱホバの名をおそれ 地のもろもろの王はその榮光をおそれん
S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
16 ヱホバはシオンをきづき榮光をもてあらはれたまへり
mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
17 ヱホバは乏しきものの祈をかへりみ彼等のいのりを藐しめたまはざりき
Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
18 來らんとするのちの世のためにこの事をしるさん 新しくつくられたる民はヤハをほめたたふべし
Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
19 ヱホバその聖所のたかき所よりみおろし天より地をみたまへり
hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
20 こは俘囚のなげきをきき死にさだまれる者をときはなち
hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
21 人々のシオンにてヱホバの名をあらはしヱルサレムにてその頌美をあらはさんが爲なり
hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
22 かかる時にもろもろの民もろもろの國つどひあつまりてヱホバに事へまつらん
mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
23 ヱホバはわがちからを途にておとろへしめ わが齢をみじかからしめ給へり
Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
24 我いへりねがはくはわが神よわがすべての日のなかばにて我をとりさりたまふなかれ 汝のよはひは世々かぎりなし
Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
25 汝いにしへ地の基をすゑたまへり 天もまたなんぢの手の工なり
Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
26 これらは亡びん されど汝はつねに存らへたまはん これらはみな衣のごとくふるびん 汝これらを袍のごとく更たまはん されば彼等はかはらん
ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
27 然れども汝はかはることなし なんぢの齢はをはらざるなり
De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
28 汝のしもべの子輩はながらへん その裔はかたく前にたてらるべし
Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
