詩篇 10
1 ああヱホバよ何ぞはるかに立たまふや なんぞ患難のときに匿れたまふや
Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
2 あしき人はたかぶりて苦しむものを甚だしくせむ かれらをそのくはだての謀略にとらはれしめたまへ
A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
3 あしきひとは己がこころの欲望をほこり貪るものを祝してヱホバをかろしむ
Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
4 あしき人はほこりかにいふ 神はさぐりもとむることをせざるなりと 凡てそのおもひに神なしとせり
A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
5 かれの途はつねに堅く なんぢの審判はその眼よりはなれてたかし 彼はそのもろもろの敵をくちさきらにて吹く
Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
6 かくて己がこころの中にいふ 我うごかさるることなく世々われに禍害なかるべしと
Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.
7 その口にはのろひと虚偽としへたげとみち その舌のしたには殘害とよこしまとあり
Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
8 かれは村里のかくれたる處にをり隠やかなるところにて罪なきものをころす その眼はひそかに倚仗なきものをうかがひ
Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
9 窟にをる獅のごとく潜みまち苦しむものをとらへんために伏ねらひ 貧しきものをその網にひきいれてとらふ
Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
10 また身をかがめて蹲まるその強勁によりて依仗なきものは仆る
Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
11 かれ心のうちにいふ 神はわすれたり神はその面をかくせり神はみることなかるべしと
Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
12 ヱホバよ起たまへ 神よ手をあげたまへ 苦しむものを忘れたまふなかれ
Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
13 いかなれば惡きもの神をいやしめて心中になんぢ探求むることをせじといふや
Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.
14 なんぢは鍳たまへりその殘害と怨恨とを見てこれに手をくだしたまへり 倚仗なきものは身をなんぢに委ぬ なんぢは昔しより孤子をたすけたまふ者なり
Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
15 ねがはくは惡きものの臂ををりたまへあしきものの惡事を一つだにのこらぬまでに探究したまへ
Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
16 ヱホバはいやとほながに王なり もろもろの國民はほろびて神の國より跡をたちたり
Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.
17 ヱホバよ汝はくるしむものの懇求をききたまへり その心をかたくしたまはん なんぢは耳をかたぶけてきき
A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
18 孤子と虐げらる者とのために審判をなし地につける人にふたたび恐嚇をもちひざらしめ給はん
Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.
