箴言 知恵の泉 1
1 ダビデの子イスラエルの王ソロモンの箴言
Példabeszédei Salamonnak, Dávid fiának, Izraél királyának.
2 こは人に智慧と訓誨とをしらしめ哲言を暁らせ
Hogy tudjunk bölcsességet és oktatást, hogy értsük az értelmesség mondásait;
3 さとき訓と公義と公平と正直とをえしめ
hogy elfogadjunk belátásra való oktatást, igazságot, jogot és egyenességet;
4 拙者にさとりを與へ少者に知識と謹愼とを得させん爲なり
hogy adjanak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak tudást és meggondolást;
5 智慧ある者は之を聞て學にすすみ 哲者は智略をうべし
hallja a bölcs s gyarapodjék tanulságban, s az értelmes útmutatást szerezzen;
6 人これによりて箴言と譬喩と智慧ある者の言とその隠語とを悟らん
hogy értsünk példázatot s ékes beszédet, bölcsek szavait és rejtvényeiket.
7 ヱホバを畏るるは知識の本なり 愚なる者は智慧と訓誨とを軽んず
Istenfélelem a tudás kezdete; bölcsességet és oktatást az oktalanok megvetnek.
8 我が子よ汝の父の敎をきけ 汝の母の法を棄ることなかれ
Halljad, fiam, atyád oktatását és el ne hagyjad anyád tanítását;
9 これ汝の首の美しき冠となり 汝の項の妝飾とならん
mert kecses füzér azok fejednek és díszláncz a te nyakadnak.
10 わが子よ惡者なんぢ誘ふとも從ふことなかれ
Fiam, ha téged vétkesek csábítanak, ne engedj!
11 彼等なんぢにむかひて請ふ われらと偕にきたれ 我儕まちぶせして人の血を流し 無辜ものを故なきに伏てねらひ
Ha azt mondják: jer velünk, leselkedjünk vérre, ólálkodjunk ártatlanra ok nélkül;
nyeljük el őket elevenen, mint az alvilág és egészen, mint a verembe szállókat; (Sheol h7585)
13 われら各樣のたふとき財貨をえ 奪ひ取たる物をもて我儕の家に盈さん
mindenféle drága vagyont találunk, megtöltjük házainkat zsákmánnyal;
14 汝われらと偕に籤をひけ 我儕とともに一の金嚢を持べしと云とも
sorsodat veted közöttünk, egy zacskónk lesz mindnyájunknak:
15 我が子よ彼等とともに途を歩むことなかれ 汝の足を禁めてその路にゆくこと勿れ
fiam, ne járj az úton velük, tartsd vissza lábadat ösvényüktől;
16 そは彼らの足は惡に趨り 血を流さんとて急げばなり
mert lábaik rosszra futnak, és sietnek vért ontani.
17 (すべて鳥の目の前にて羅を張は徒勞なり)
Hisz hiába van kivetve a háló minden szárnyas szemei előtt.
18 彼等はおのれの血のために埋伏し おのれの命をふしてねらふ
Ők pedig a maguk vérére leselkednek, a maguk lelkére ólálkodnak.
19 凡て利を貧る者の途はかくの如し 是その持主をして生命をうしなはしむるなり
Ilyenek útjai mindenkinek, ki nyerészkedést űz: gazdájának lelkét veszi az el.
20 智慧外に呼はり衢に其聲をあげ
Bölcsesség az utczán megszólal, a piaczokon hallatja hangját;
21 熱閙しき所にさけび 城市の門の口邑の中にその言をのべていふ
zajongó utczák sarkán hirdet, kapuk bejáratain, a városban mondja el mondásait:
22 なんぢら拙者のつたなきを愛し 嘲笑者のあざけりを樂しみ 愚なる者の知識を惡むは幾時までぞや
Meddig, együgyűek, szeretitek az együgyűséget, s kívánják meg a csúfolók a csúfolást, és gyűlölik a balgák a tudást?
23 わが督斥にしたがひて心を改めよ 視よわれ我が霊を汝らにそそぎ 我が言をなんぢらに示さん
Fordulnátok feddésemre! Íme, ömleszteném nektek szellememet, tudatnám veletek szavaimat.
24 われ呼たれども汝らこたへず 手を伸たれども顧る者なく
Mivel hívtalak, de ti vonakodtatok, kinyújtottam kezemet, de senki sem figyelt,
25 かへつて我がすべての勸告をすて我が督斥を受ざりしに由り
elvetettétek minden tanácsomat és feddésemnek nem engedtetek:
26 われ汝らが禍災にあふとき之を笑ひ 汝らの恐懼きたらんとき嘲るべし
én is nevetek majd szerencsétlenségteken, gúnyolódom, mikor eljő rettegéstek,
27 これは汝らのおそれ颶風の如くきたり 汝らのほろび颺風の如くきたり 艱難とかなしみと汝らにきたらん時なり
mikor eljő mint zivatar a ti rettegéstek és szerencsétlenségtek mint szélvész érkezik, mikor jő reátok szorultság és szükség.
28 そのとき彼等われを呼ばん 然れどわれ應へじ 只管に我を求めん されど我に遇じ
Akkor hívnak majd engem, de nem felelek, keresnek engem, de nem találnak meg;
29 かれら知識を憎み又ヱホバを畏るることを悦ばず
mivelhogy gyűlölték a tudást a az istenfélelmet nem választották,
30 わが勸に從はず凡て我督斥をいやしめたるによりて
nem engedtek tanácsomnak, megvetették minden feddésemet.
31 己の途の果を食ひおのれの策略に飽べし
Egyenek hát az útjok gyümölcséből, s lakjanak jól a maguk tanácsaiból.
32 拙者の違逆はおのれを殺し 愚なる者の幸福はおのれを滅さん
Mert az együgyűek megátalkodottsága megöli őket, s a balgák gondatlansága elveszti őket;
33 されど我に聞ものは平穩に住ひかつ禍害にあふ恐怖なくして安然ならん
de a ki rám hallgat, bizton fog lakni s nyugodt lesz a veszedelem rettegésétől.
