マタイの福音書 22
1 イエスまた譬をもて答へて言ひ給ふ
És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:
2 『天國は己が子のために婚筵を設くる王のごとし。
Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze.
3 婚筵に招きおきたる人々を迎へんとて僕どもを遺ししに、來るを肯はず。
És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.
4 復ほかの僕どもを遣すとて言ふ「招きたる人々に告げよ、視よ、晝餐は既に備りたり。我が牛も肥えたる畜も屠られて、凡ての物 備りたれば、婚筵に來れと」
Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.
5 然るに人々 顧みずして、或 者は己が畑に、或 者は己が商賣に往けり。
De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;
6 また他の者は僕を執へて、辱しめかつ殺したれば、
A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.
7 王 怒りて軍勢を遣し、かの兇行者を滅して其の町を燒きたり。
Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.
8 かくて僕どもに言ふ「婚筵は既に備りたれど、招きたる者どもは相應しからず。
Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.
9 されば汝ら街に往きて、遇ふほどの者を婚筵に招け」
Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe.
10 僕ども途に出でて、善きも惡しきも遇ふほどの者をみな集めたれば、婚禮の席は客にて滿てり。
És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.
11 王、客を見んとて入り來り、一人の禮服を著けぬ者あるを見て、
Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája.
12 之に言ふ「友よ、如何なれば禮服を著けずして此處に入りたるか」かれ默しゐたり。
És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.
13 ここに王、侍者らに言ふ「その手 足を縛りて外の暗黒に投げいだせ、其處にて哀哭・切齒することあらん」
Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
14 それ招かるる者は多かれど、選ばるる者は少し』
Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
15 ここにパリサイ人ら出でて、如何にしてかイエスを言の羂に係けんと相 議り、
Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe.
16 その弟子らをヘロデ黨の者どもと共に遺して言はしむ『師よ、我らは知る、なんじは眞にして、眞をもて神の道を教へ、かつ誰をも憚りたまふ事なし、人の外貌を見 給はぬ故なり。
És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.
17 されば我らに告げたまへ、貢をカイザルに納むるは可きか、惡しきか、如何に思ひたまふ』
Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
18 イエスその邪曲なるを知りて言ひたまふ『僞善者よ、なんぞ我を試むるか。
Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?
19 貢の金を我に見せよ』彼らデナリ一つを持ち來る。
Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.
20 イエス言ひ給ふ『これは誰の像、たれの號なるか』
És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?
21 彼ら言ふ『カイザルのなり』ここに彼らに言ひ給ふ『さらばカイザルの物はカイザルに、神の物は神に納めよ』
Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.
22 彼ら之を聞きて怪しみ、イエスを離れて去り往けり。
És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének.
23 復活なしといふサドカイ人ら、その日みもとに來り問ひて言ふ
Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt,
24 『師よ、モーセは「人もし子なくして死なば、其の兄弟かれの妻を娶りて、兄弟のために世嗣を擧ぐべし」と云へり。
Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.
25 我らの中に七人の兄弟ありしが、兄めとりて死に、世嗣なくして其の妻を弟に遺したり。
Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;
26 その二その三より、その七まで皆かくの如く爲し、
Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.
27 最後にその女も死にたり。
Legutoljára pedig az asszony is meghala.
28 されば復活の時、その女は七人のうち誰の妻たるべきか、彼ら皆これを妻としたればなり』
A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.
29 イエス答へて言ひ給ふ『なんぢら聖書をも神の能力をも知らぬ故に誤れり。
Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.
30 それ人よみがへりの時は、娶らず嫁がず、天に在る御使たちの如し。
Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.
31 死人の復活に就きては、神なんぢらに告げて、
A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:
32 「我はアブラハムの神、イサクの神、ヤコブの神なり」と言ひ給へることを未だ讀まぬか。神は死にたる者の神にあらず、生ける者の神なり』
Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.
33 群衆これを聞きて其の教に驚けり。
És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán.
34 パリサイ人ら、イエスのサドカイ人らを默さしめ給ひしことを聞きて相 集り、
A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének;
35 その中なる一人の教法師、イエスを試むる爲に問ふ
És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:
36 『師よ、律法のうち孰の誡命が大なる』
Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
37 イエス言ひ給ふ『「なんぢ心を盡し、精神を盡し、思を盡して主なる汝の神を愛すべし」
Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
38 これは大にして第一の誡命なり。
Ez az első és nagy parancsolat.
39 第二もまた之にひとし「おのれの如くなんぢの隣を愛すべし」
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
40 律法 全體と預言者とは此の二つの誡命に據るなり』
E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
41 パリサイ人らの集りたる時、イエス彼らに問ひて言ひ給ふ
Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus,
42 『なんぢらはキリストに就きて如何に思ふか、誰の子なるか』かれら言ふ『ダビデの子なり』
Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.
43 イエス言ひ給ふ『さらばダビデ御靈に感じて何 故かれを主と稱ふるか。曰く
Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:
44 「主わが主に言ひ給ふ、われ汝の敵を汝の足の下に置くまでは、我が右に坐せよ」
Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
45 斯くダビデ彼を主と稱ふれば、爭でその子ならんや』
Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia?
46 誰も一言だに答ふること能はず、その日より敢へて復イエスに問ふ者なかりき。
És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.
