ルカの福音書 21
1 イエス目を擧げて、富める人々の納物を賽錢函に投げ入るるを見、
Amikor feltekintett, látta, hogy a gazdagok hogyan dobálják ajándékaikat a perselybe.
2 また或 貧しき寡婦のレプタ二つを投げ入るるを見て言ひ給ふ、
Látott egy szegény özvegyasszonyt is, hogy két fillért dobott abba,
3 『われ實をもて汝らに告ぐ、この貧しき寡婦は、凡ての人よりも多く投げ入れたり。
és így szólt: „Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegy mindenkinél többet adott.
4 彼らは皆その豐なる内より納物の中に投げ入れ、この寡婦はその乏しき中より、己が有てる生命の料をことごとく投げ入れたればなり』
Mert azok mind a fölöslegükből adtak Istennek ajándékot, ez pedig az ő szegénységéből minden vagyonát, amije volt, odaadta.“
5 或 人々、美麗なる石と献物とにて宮の飾られたる事を語りしに、イエス言ひ給ふ、
Amikor némelyek azt mondták a templomról, hogy az szép kövekkel és ajándékokkal van felékesítve, ő így szólt:
6 『なんぢらが見る此 等の物は、一つの石も崩されずして石の上に殘らぬ日きたらん』
„Jönnek majd napok, amikor ezekből, amiket láttok, nem marad kő kövön, amelyet le nem rombolnának.“
7 彼ら問ひて言ふ『師よ、さらば此 等のことは何時あるか、又これらの事の成らんとする時は如何なる兆あるか』
Ekkor ezt kérdezték tőle: „Mester, mikor lesz ez, és mi lesz annak a jele, hogy ez beteljesül?“
8 イエス言ひ給ふ『なんぢら惑されぬように心せよ、多くの者わが名を冒し來り「われは夫なり」と言ひ「時は近づけり」と言はん、彼らに從ふな。
Ő pedig ezt mondta: „Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszenek titeket, mert sokan jönnek az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok! – meg azt: Az idő elközelgett! De ti ne menjetek utánuk.
9 戰爭と騷亂との事を聞くとき、怖づな。斯かることは先づあるべきなり。然れど終は直ちに來らず』
Amikor hallotok háborúkról és lázadásokról, ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de nem jön mindjárt a vég.“
10 また言ひたまふ『「民は民に、國は國に逆ひて起たん」
Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad,
11 かつ大なる地震あり、處々に疫病・饑饉あらん。懼るべき事と天よりの大なる兆とあらん。
és mindenfelé nagy földindulások, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek, és nagy jelek tűnnek föl az égen.
12 すべて此 等のことに先だちて、人々なんぢらに手をくだし、汝らを責めん、即ち汝らを會堂および獄に付し、わが名のために王たち司たちの前に曳きゆかん。
De mindezek előtt kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket. Átadnak titeket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek, és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért.
13 これは汝らに證の機とならん。
De ez alkalom lesz nektek a bizonyságtételre.
14 されば汝ら如何に答へんと預じめ思慮るまじき事を心に定めよ。
Határozzátok el azért szívetekben, hogy nem gondoltok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre,
15 われ汝らに、凡て逆ふ者の言ひ逆ひ言ひ消すことをなし得ざる、口と智慧とを與ふべければなり。
mert én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem.
16 汝らは兩親・兄弟・親族・朋友にさへ付されん。又かれらは汝らの中の或 者を殺さん。
Elárulnak titeket szülők és testvérek, rokonok és barátok is, és némelyeket megölnek közületek,
17 汝 等わが名の故に凡ての人に憎まるべし。
és gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért,
18 然れど汝らの頭の髮 一すぢだに失せじ。
de fejetek hajszála sem vész el.
19 汝らは忍耐によりて其の靈魂を得べし。
Béketűrésetek által nyeritek meg lelketeket.
20 汝らエルサレムが軍勢に圍まるるを見ば、其の亡 近づけりと知れ。
Amikor látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg keríti be, akkor tudjátok meg, hogy elközelített pusztulása.
21 その時ユダヤに居る者どもは山に遁れよ、都の中にをる者どもは出でよ、田舍にをる者どもは都に入るな、
Akkor, akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre, és akik a városban vannak, költözzenek ki onnan, és akik a mezőn vannak, ne menjenek be oda.
22 これ録されたる凡ての事の遂げらるべき刑罰の日なり。
Ezek ugyanis az ítéletnek napjai, hogy beteljesedjenek mindazok, amelyek meg vannak írva.
23 その日には孕りたる者と、乳を哺まする者とは禍害なるかな。地に大なる艱難ありて、御怒この民に臨み、
Jaj azokban a napokban a terhes és szoptatós asszonyoknak, mert nagy nyomorúság lesz a földön, és harag e népre.
24 彼らは劍の刃に斃れ、又は捕はれて諸國に曳かれん。而してエルサレムは異邦人の時 滿つるまで、異邦人に蹂躙らるべし。
Elhullnak a kard élétől, és foglyul vitetnek minden pogány nép közé, és Jeruzsálemet pogányok tapossák, míg be nem teljesedik a pogányok ideje.
25 また日・月・星に兆あらん。地にては國々の民なやみ、海と濤との鳴り轟くによりて狼狽へ、
„És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban, a földön népek rettegnek tanácstalanul a tenger zúgása és forrongása miatt,
26 人々おそれ、かつ世界に來らんとする事を思ひて膽を失はん。これ天の萬象ふるひ動けばなり。
és az emberek megdermednek a félelem és annak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek, mert az egek erői megrendülnek.
27 其のとき人々、人の子の能力と大なる榮光とをもて、雲に乘りきたるを見ん。
Akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben hatalommal és nagy dicsőséggel.
28 これらの事 起り始めなば、仰ぎて首を擧げよ。汝らの贖罪 近づけるなり』
Amikor pedig ezek elkezdődnek, nézzetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik megváltásotok.“
29 また譬を言ひたまふ『無花果の樹また凡ての樹を見よ、
Mondott nekik egy példázatot is: „Tekintsétek meg a fügefát és minden fát.
30 既に芽ざせば、汝 等これを見てみづから夏の近きを知る。
Amikor már hajtanak, és ezt látjátok, ti magatok is tudjátok, hogy közel van már a nyár.
31 斯くのごとく此 等のことの起るを見ば、神の國の近きを知れ。
Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van Isten országa.
32 われ誠に汝らに告ぐ、これらの事ことごとく成るまで、今の代は過ぎゆくことなし。
Bizony mondom néktek: nem múlik el ez a nemzedék, míg mindez meg nem lesz.
33 天 地は過ぎゆかん、されど我が言は過ぎゆくことなし。
Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim nem múlnak el.
34 汝 等みづから心せよ、恐らくは飮食にふけり、世の煩勞にまとはれて心 鈍り、思ひがけぬ時、かの日 羂のごとく來らん。
Vigyázzatok magatokra, hogy szívetek el ne nehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól, és váratlanul ne lepjen meg titeket az a nap.
35 これは徧く地の面に住める凡ての人に臨むべきなり。
Mert mint valami csapda, úgy lep meg mindenkit, akik e föld színén laknak.
36 この起るべき凡ての事をのがれ、人の子のまへに立ち得るやう、常に祈りつつ目を覺しをれ』
Vigyázzatok azért mindenkor, és kérjétek, hogy kimenekülhessetek mindabból, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az Emberfia előtt.“
37 イエス晝は宮にて教へ、夜は出でてオリブといふ山に宿りたまふ。
Napközben a templomban tanított, éjszakánként pedig kiment az Olajfák hegyére.
38 民はみな御教を聽かんとて、朝とく宮にゆき、御許に集れり。
És kora reggel az egész nép hozzáment, hogy őt hallgassa a templomban.
