ルカの福音書 1
1 我らの中に成りし事の物語につき、始よりの目撃者にして、
Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,
2 御言の役者となりたる人々の、我らに傳へし其のままを書き列ねんと、手を著けし者あまたある故に、
A mint nékünk előnkbe adták, a kik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:
3 我も凡ての事を最初より詳細に推し尋ねたれば、
Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus,
4 テオピロ閣下よ、汝の教へられたる事の慥なるを悟らせん爲に、これが序を正して書き贈るは善き事と思はるるなり。
Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.
5 ユダヤの王ヘロデの時、アビヤの組の祭司に、ザカリヤという人あり。その妻はアロンの裔にて、名をエリサベツといふ。
Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.
6 二人ながら神の前に正しくして、主の誡命と定規とを、みな缺なく行へり。
És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.
7 エリサベツ石女なれば、彼らに子なし、また二人とも年 邁みぬ。
És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő vala, és mind a ketten immár idős emberek valának.
8 さてザカリヤその組の順番に當りて、神の前に祭司の務を行ふとき、
Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt,
9 祭司の慣例にしたがひて、籤をひき主の聖所に入りて、香を燒くこととなりぬ。
A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.
10 香を燒くとき、民の群みな外にありて祈りゐたり。
És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;
11 時に主の使あらはれて、香壇の右に立ちたれば、
Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől.
12 ザカリヤ之を見て、心さわぎ懼を生ず。
És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg őt.
13 御使いふ『ザカリヤよ、懼るな、汝の願は聽かれたり。汝の妻エリサベツ男子を生まん、汝その名をヨハネと名づくべし。
Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.
14 なんぢに喜悦と歡樂とあらん、又おほくの人もその生るるを喜ぶべし。
És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén;
15 この子、主の前に大ならん、また葡萄酒と濃き酒とを飮まず、母の胎を出づるや聖 靈にて滿されん。
Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.
16 また多くのイスラエルの子らを、主なる彼らの神に歸らしめ、
És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
17 且エリヤの靈と能力とをもて、主の前に往かん。これ父の心を子に、戻れる者を義人の聰明に歸らせて、整へたる民を主のために備へんとてなり』
És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.
18 ザカリヤ御使にいふ『何に據りてか此の事あるを知らん。我は老人にて、妻もまた年 邁みたり』
És monda Zakariás az angyalnak: Miről tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idős.
19 御使こたへて言ふ『われは神の御前に立つガブリエルなり、汝に語りてこの嘉き音信を告げん爲に遣さる。
És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.
20 視よ、時いたらば必ず成就すべき我が言を信ぜぬに因り、なんぢ物 言へずなりて、此らの事の成る日までは語ること能はじ』
És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az ő idejökben.
21 民はザカリヤを俟ちゐて、其の聖所の内に久しく留るを怪しむ。
A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik.
22 遂に出で來りたれど語ること能はねば、彼らその聖所の内にて異象を見たることを悟る。ザカリヤは、ただ首にて示すのみ、なほ唖なりき。
És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert ő csak integetett nékik, és néma maradt.
23 かくて務の日 滿ちたれば、家に歸りぬ。
És lőn, hogy mikor leteltek az ő szolgálatának napjai, elméne haza.
24 此の後その妻エリサベツ孕りて、五月ほど隱れをりて言ふ、
E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az ő felesége, és elrejtőzék öt hónapig, mondván:
25 『主わが恥を人の中に雪がせんとて、我を顧み給ふときは、斯く爲し給ふなり』
Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben reám tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között.
26 その六月めに、御使ガブリエル、ナザレといふガリラヤの町にをる處女のもとに、神より遣さる。
A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret,
27 この處女はダビデの家のヨセフといふ人と許嫁せし者にて、其の名をマリヤと云ふ。
Egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária.
28 御使、處女の許にきたりて言ふ『めでたし、惠まるる者よ、主なんぢと偕に在せり』
És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
29 マリヤこの言によりて心いたく騷ぎ、斯かる挨拶は如何なる事ぞと思ひ廻らしたるに、
Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?!
30 御使いふ『マリヤよ、懼るな、汝は神の御前に惠を得たり。
És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.
31 視よ、なんぢ孕りて男子を生まん、其の名をイエスと名づくべし。
És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK.
32 彼は大ならん、至高者の子と稱へられん。また主たる神、これに其の父ダビデの座位をあたへ給へば、
Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét;
És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen! (aiōn g165)
34 マリヤ御使に言ふ『われ未だ人を知らぬに、如何にして此の事のあるべき』
Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?
35 御使こたへて言ふ『聖 靈なんぢに臨み、至高者の能力なんぢを被はん。此の故に汝が生むところの聖なる者は、神の子と稱へらるべし。
És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.
36 視よ、なんぢの親族エリサベツも、年 老いたれど、男子を孕めり。石女といはれたる者なるに、今は孕りてはや六月になりぬ。
És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez már a hatodik hónapja néki, a kit meddőnek hívtak:
37 それ神の言には能はぬ所なし』
Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.
38 マリヤ言ふ『視よ、われは主の婢女なり。汝の言のごとく、我に成れかし』つひに御使はなれ去りぬ。
Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne ő tőle az angyal.
39 その頃マリヤ立ちて山里に急ぎ往き、ユダの町にいたり、
Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;
40 ザカリヤの家に入りてエリサベツに挨拶せしに、
És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet.
41 エリサベツその挨拶を聞くや、兒は胎内にて躍れり。エリサベツ聖 靈にて滿され、
És lőn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;
42 聲 高らかに呼はりて言ふ『をんなの中にて汝は祝福せられ、その胎の實もまた祝福せられたり。
És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.
43 わが主の母われに來る、われ何によりてか之を得し。
És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám?
44 視よ、なんぢの挨拶の聲、わが耳に入るや、我が兒、胎内にて喜びをどれり。
Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.
45 信ぜし者は幸福なるかな、主の語り給ふことは必ず成就すべければなり』
És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.
46 マリヤ言ふ、『わがこころ主をあがめ、
Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,
47 わが靈はわが救主なる神を喜びまつる。
És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.
48 その婢女の卑しきをも顧み給へばなり。視よ、今よりのち萬 世の人われを幸福とせん。
Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.
49 全能者われに大なる事を爲したまへばなり。その御名は聖なり、
Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve!
50 そのあはれみは代々かしこみ恐るる者に臨むなり。
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, a kik őt félik.
51 神は御腕にて權力をあらはし、心の念に高ぶる者を散し、
Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az ő szívök gondolatában felfuvalkodottakat.
52 權勢ある者を座位より下し、いやしき者を高うし、
Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel.
53 飢ゑたる者を善き物に飽かせ、富める者を空しく去らせ給ふ。
Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.
54 また我らの先祖に告げ給ひし如く、
Felvevé Izráelnek, az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról.
(A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az ő magva iránt mindörökké! (aiōn g165)
56 かくてマリヤは、三月ばかりエルザベツと偕に居りて、己が家に歸れり。
Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére.
57 さてエリサベツ産む期みちて男子を生みたれば、
Erzsébetnek pedig betelék az ő szülésének ideje, és szűle fiat.
58 その最寄のもの親族の者ども、主の大なる憐憫をエリサベツに垂れ給ひしことを聞きて、彼とともに喜ぶ。
És meghallák az ő szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett ő vele; és együtt örülének vele.
59 八日めになりて、其の子に割禮を行はんとて人々きたり、父の名に因みてザカリヤと名づけんとせしに、
És lőn nyolczad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az ő atyja nevéről Zakariásnak akarák őt nevezni.
60 母こたへて言ふ『否、ヨハネと名づくべし』
És felelvén az ő anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék.
61 かれら言ふ『なんぢの親族の中には此の名をつけたる者なし』
És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék.
62 而して父に首にて示し、いかに名づけんと思ふか、問ひたるに、
És intének az ő atyjának, hogy minek akarja neveztetni?
63 ザカリヤ書板を求めて『その名はヨハネなり』と書きしかば、みな怪しむ。
Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan.
64 ザカリヤの口たちどころに開け、舌ゆるみ、物いひて神を讃めたり。
És feloldódék az ő szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent.
65 最寄に住む者みな懼をいだき、又すべて此 等のこと徧くユダヤの山里に言ひ囃されたれば、
És félelem szállott minden ő szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok.
66 聞く者みな之を心にとめて言ふ『この子は如何なる者にか成らん』主の手かれと偕に在りしなり。
És szívökre vevék mindenek, a kik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekből? És az Úrnak keze vala ő vele.
67 かくて父ザカリヤ聖 靈にて滿され預言して言ふ、
És Zakariás, az ő atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván:
68 『讃むべきかな、主イスラエルの神、その民をかへりみて贖罪をなし、
Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét,
69 我らのために救の角を、その僕ダビデの家に立て給へり。
És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az ő gyermekének, Dávidnak házában,
A mint szólott az ő szent prófétáinak szája által, kik eleitől fogva voltak, (aiōn g165)
71 我らを仇より、凡て我らを憎む者の手より、取り出したまふ救なる。
Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít, és mindazoknak kezéből, a kik minket gyűlölnek;
72 我らの先祖に憐憫を垂れ、その聖なる契約を思し、
Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről,
73 我らの先祖アブラハムに立て給ひし御誓を忘れずして、
Az esküvésről, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy ő megadja nékünk,
74 我らを仇の手より救ひ、生涯、主の御前に、
Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk néki.
75 聖と義とをもて懼なく事へしめたまふなり。
Szentségben és igazságban ő előtte a mi életünknek minden napjaiban.
76 幼兒よ、なんぢは至高者の預言者と稱へられん。これ主の御前に先だちゆきて、其の道を備へ、
Te pedig kis gyermek, a magasságos Isten prófétájának hivattatol; mert az Úr előtt jársz, hogy az ő útait megkészítsed;
77 主の民に罪の赦による救を知らしむればなり。
És az üdvösség ismeretére megtanítsad az ő népét, a bűnöknek bocsánatjában.
78 これ我らの神の深き憐憫によるなり。この憐憫によりて朝のひかり、上より臨み、
A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,
79 暗黒と死の蔭とに坐する者をてらし、我らの足を平和の路にみちびかん』
Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!
80 かくて幼兒は漸に成長し、その靈 強くなり、イスラエルに現るる日まで荒野にゐたり。
A kis gyermek pedig nevekedik és erősödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta magát az Izráelnek.
