< 哀歌 5 >

1 ヱホバよ我らにありし所の事をおもひたまへ 我らの恥辱をかへりみ觀たまへ
Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
2 われらの產業は外國人に歸し われらの家屋は他國人の有となれり
A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
3 われらは孤子となりて父あらず われらの母は寡婦にひとし
Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
4 われらは金を出して自己の水を飮み おのれの薪を得るにも價をはらふ
Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
5 われらを追ふ者われらの頸に迫る 我らは疲れて休むことを得ず
Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
6 食物を得て饑を凌がんとてエジプト人およびアッスリヤ人に手を與へたり
Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 われらの父は罪ををかして已に世にあらず 我らその罪を負ふなり
Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
8 奴僕等われらを制するに誰ありて我らを之が手よりすくひ出すものなし
Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
9 荒野の刀兵の故によりて我ら死を冒して食物を得
Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
10 饑饉の烈しき熱氣によりてわれらの皮膚は爐のごとく熱し
Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
11 シオンにて婦人等をかされユダの邑々にて處女等けがさる
Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
12 侯伯たる者も敵の手にて吊され 老たる者の面も尊とばれず
A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
13 少き者は石磨を擔はせられ 童子は薪を負ふてよろめき
Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
14 長老は門にあつまることを止め 少き者はその音樂を廢せり
A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
15 我らが心の快樂はすでに罷み われらの跳舞はかはりて悲哀となり
Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
16 われらの冠冕は首より落たり われら罪ををかしたれば禍なるかな
Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
17 これが爲に我らの心うれへ これらのために我らが目くらくなれり
Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
18 シオンの山は荒はて 山犬はその上を歩くなり
A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
19 ヱホバよなんぢは永遠に在す なんぢの御位は世々かぎりなし
Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
20 何とて我らを永く忘れ われらを斯ひさしく棄おきたまふや
Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
21 ヱホバよねがはくは我らをして汝に歸らしめたまへ われら歸るべし 我らの日を新にして昔日の日のごとくならしめたまへ
Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
22 さりとも汝まつたく我らを棄てたまひしや 痛くわれらを怒りゐたまふや
Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!

< 哀歌 5 >