ヨナ書 2
1 ヨナ魚の腹の中よりその神ヱホバに祈祷て
És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.
És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat. (Sheol h7585)
3 汝我を淵のうち海の中心に投いれたまひて海の水我を環り汝の波濤と巨浪すべて我上にながる
Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!
4 われ曰けるは我なんぢの目の前より逐れたれども復汝の聖殿を望まん
És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát!
5 水われを環りて 魂にも及ばんとし淵我をとりかこみ海草わが頭に纒へり
Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre.
6 われ山の根基にまで下れり 地の關木いつも我うしろにありき しかるに我神ヱホバよ汝はわが命を深き穴より救ひあげたまへり
A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!
7 わが靈魂衷に弱りしとき我ヱホバをおもへり しかしてわが祈なんぢに至りなんぢの聖殿におよべり
Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.
8 いつはりなる虚き者につかふるものは自己の恩たる者を棄つ
A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;
9 されど我は感謝の聲をもて汝に獻祭をなし 又わが誓願をなんぢに償さん 救はヱホバより出るなりと
De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás.
10 ヱホバ其魚に命じたまひければヨナを陸に吐出せり
És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.
