ヨナ書 2
1 ヨナ魚の腹の中よりその神ヱホバに祈祷て
És imádkozott Jóna az Örökkévalóhoz, az ő Istenéhez, a halnak beleiből.
Mondta: Szólítottam szorultságomból az Örökkévalót és meghallgatott engem; az alvilág méhéből fohászkodtam, hallottad szavamat. (Sheol h7585)
3 汝我を淵のうち海の中心に投いれたまひて海の水我を環り汝の波濤と巨浪すべて我上にながる
Bedobtál engem mélységbe, a tengerek szívébe, s folyam vett körül engem; mind a habjaid és hullámaid átvonultak rajtam!
4 われ曰けるは我なんぢの目の前より逐れたれども復汝の聖殿を望まん
Én azt mondtam volt: elűzettem a to szemeid elől; ugyan megpillanthatom-e még szent templomodat?
5 水われを環りて 魂にも及ばんとし淵我をとりかこみ海草わが頭に纒へり
Vizek körülfogtak engem lelkemig, ár vett engem körül; nád fonódik a fejemhez.
6 われ山の根基にまで下れり 地の關木いつも我うしろにありき しかるに我神ヱホバよ汝はわが命を深き穴より救ひあげたまへり
Hegyek fenekéig szálltam alá, a földnek reteszei elzártak engem örökre, de felhoztad a veremből életemet, Örökkévaló, én Istenem!
7 わが靈魂衷に弱りしとき我ヱホバをおもへり しかしてわが祈なんぢに至りなんぢの聖殿におよべり
Mikor bágyadozott bennem a lelkem, az Örökkévalóra gondoltam – és eljutott hozzád imádságom, a te szent templomodhoz.
8 いつはりなる虚き者につかふるものは自己の恩たる者を棄つ
Akik őrizgetnek hamis hiábavalóságokat, szeretetüket hagyják el.
9 されど我は感謝の聲をもて汝に獻祭をなし 又わが誓願をなんぢに償さん 救はヱホバより出るなりと
Én pedig a hála szavával áldozni akarok neked, a mit fogadtam, meg akarom fizetni – a segítség az Örökkévalóé!
10 ヱホバ其魚に命じたまひければヨナを陸に吐出せり
És szólt az Örökkévaló a halnak, és kiköpte Jónát a szárazföldre.
