ヨブ 記 9
1 ヨブこたへて言けるは
Felele pedig Jób, és monda:
2 我まことに其事の然るを知り 人いかでか神の前に義かるべけん
Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
3 よし人は神と辨爭はんとするとも千の一も答ふること能はざるべし
Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
4 神は心慧く力強くましますなり 誰か神に逆ひてその身安からんや
Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
5 彼山を移したまふに山しらず 彼震怒をもて之を飜倒したまふ
A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
6 彼地を震ひてその所を離れしめたまへばその柱ゆるぐ
A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
7 日に命じたまへば日いでず 又星辰を封じたまふ
A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
8 唯かれ獨天を張り海の濤を覆たまふ
A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
9 また北斗參宿昴宿および南方の密室を造りたまふ
A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
10 大なる事を行ひたまふこと測られず奇しき業を爲たまふこと數しれず
A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
11 視よ彼わが前を過たまふ 然るに我これを見ず彼すすみゆき賜ふ然るに我之を曉ず
Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
12 彼奪ひ去賜ふ 誰か能之を沮まん 誰か之に汝何を爲やと言ことを得爲ん
Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
13 神其震怒を息賜はず ラハブを助る者等之が下に屈む
Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
14 然ば我爭か彼に回答を爲ことを得ん 爭われ言を選びて彼と論ふ事をえんや
Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
15 假令われ義かるとも彼に回答をせじ 彼は我を審判く者なれば我彼に哀き求ん
A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
16 假令我彼を呼て彼われに答たまふともわが言を聽いれ賜ひしとは我信ぜざるなり
Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
17 彼は大風をもて我を撃碎き 故なくして我に衆多の傷を負せ
A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
18 我に息をつかさしめず 苦き事をもて我身に充せ賜ふ
Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
19 強き者の力量を言んか 視よ此にあり 審判の事ならんか 誰か我を喚出すことを得爲ん
Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
20 假令われ義かるとも我口われを惡しと爲ん 假令われ完全かるとも尚われを罪ありとせん
Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
21 我は全し 然ども我はわが心を知ず 我生命を賤む
Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
22 皆同一なり 故に我は言ふ神は完全者と惡者とを等しく滅したまふと
Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
23 災禍の俄然に人を誅す如き事あれば彼は辜なき者の苦痛を笑ひ見たまふ
Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
24 世は惡き者の手に交されてあり 彼またその裁判人の面を蔽ひたまふ 若彼ならずば是誰の行爲なるや
A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
25 わが日は驛使よりも迅く 徒に過さりて福祉を見ず
Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
26 其はしること葦舟のごとく 物を攫まんとて飛かける鷲のごとし
Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
27 たとひ我わが愁を忘れ面色を改めて笑ひをらんと思ふとも
Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
28 尚この諸の苦痛のために戰慄くなり 我思ふに汝われを釋し放ちたまはざらん
Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
29 我は罪ありとせらるるなれば何ぞ徒然に勞すべけんや
Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
30 われ雪水をもて身を洗ひ 灰汁をもて手を潔むるとも
Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
31 汝われを汚はしき穴の中に陷いれたまはん 而して我衣も我を厭ふにいたらん
Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
32 神は我のごとく人にあらざれば我かれに答ふべからず 我ら二箇して共に裁判に臨むべからず
Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
33 また我らの間には我ら二箇の上に手を置べき仲保あらず
Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
34 願くは彼その杖を我より取はなし その震怒をもて我を懼れしめたまはざれ
Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
35 然らば我 言語て彼を畏れざらん 其は我みづから斯る者と思はざればなり
Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
