ヨブ 記 7
1 それ人の世にあるは戰鬪にあるがごとくならずや 又其日は傭人の日のごとくなるにあらずや
Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?
2 奴僕の暮を冀がふが如く傭人のその價を望むがごとく
A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:
3 我は苦しき月を得させられ 憂はしき夜をあたへらる
Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.
4 我臥ば乃はち言ふ何時夜あけて我おきいでんかと 曙まで頻に輾轉ぶ
Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig.
5 わが肉は蟲と土塊とを衣服となし 我皮は愈てまた腐る
Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed.
6 わが日は機の梭よりも迅速なり 我望む所なくし之を送る
Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el.
7 想ひ見よ わが生命が氣息なる而已 我目は再び福祉を見ること有じ
Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.
8 我を見し者の眼かさねて我を見ざらん 汝目を我にむくるも我は已に在ざるべし
Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám veted szemed, de már nem vagyok!
A felhő eltünik és elmegy, így a ki leszáll a sírba, nem jő fel többé. (Sheol h7585)
10 彼は再びその家に歸らず 彼の郷里も最早かれを認めじ
Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.
11 然ば我はわが口を禁めず 我心の痛によりて語ひ わが神魂の苦しきによりて歎かん
Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.
12 我あに海ならんや鰐ならんや 汝なにとて我を守らせおきたまふぞ
Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem?
13 わが牀われを慰め わが寢床わが愁を解んと思ひをる時に
Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:
14 汝夢をもて我を驚かし 異象をもて我を懼れしめたまふ
Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;
15 是をもて我心は氣息の閉んことを願ひ我この骨よりも死を冀がふ
Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.
16 われ生命を厭ふ 我は永く生るをことを願はず 我を捨おきたまへ 我日は氣のごときなり
Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem.
17 人を如何なる者として汝これを大にし 之を心に留
Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?
18 朝ごとに之を看そなはし 時わかず之を試みたまふや
Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt.
19 何時まで汝われに目を離さず 我が津を咽む間も我を捨おきたまはざるや
Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem?
20 人を鑒みたまふ者よ我罪を犯したりとて汝に何をか爲ん 何ぞ我を汝の的となして我にこの身を厭はしめたまふや
Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.
21 汝なんぞ我の愆を赦さず我罪を除きたまはざるや 我いま土の中に睡らん 汝我を尋ねたまふとも我は在ざるべし
És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.
