ヨブ 記 30
1 然るに今は我よりも年少き者等われを笑ふ 彼等の父は我が賤しめて群の犬と並べ置くことをもせざりし者なり
Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
2 またかれらの手の力もわれに何の用をかなさん 彼らは其氣力すでに衰へたる者なり
Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
3 かれらは缺乏と饑とによりて痩おとろへ 荒かつ廢れたる暗き野にて乾ける地を咬む
Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
4 すなはち灌木の中にて藜を摘み苕の根を食物となす
A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
5 彼らは人の中より逐いださる 盜賊を追ふがごとくに人かれらを追て呼はる
Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
6 彼等は懼ろしき谷に住み 土坑および磐穴に居り
Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
7 灌木の中に嘶なき 荊棘の下に偃す
A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
8 彼らは愚蠢なる者の子 卑むべき者の子にして國より撃いださる
Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
9 しかるに今は我かれらの歌謠に成り 彼らの嘲哢となれり
És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
10 かれら我を厭ふて遠く我を離れ またわが面に唾することを辭まず
Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
11 神わが綱を解て我をなやましたまへば彼等もわが前にその韁を縱せり
Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
12 この輩わが右に起あがり わが足を推のけ我にむかひて滅亡の路を築く
Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
13 彼らは自ら便なき者なれども尚わが逕を毀ち わが滅亡を促す
Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
14 かれらは石垣の大なる崩口より入がごとくに進み來り 破壞の中にてわが上に乗かかり
Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
15 懼ろしき事わが身に臨み 風のごとくに我が尊榮を吹はらふ わが福祿は雲のごとくに消失す
Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
16 今はわが心われの衷に鎔て流れ 患難の日かたく我を執ふ
Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
17 夜にいれば我骨刺れて身を離る わが身を噬む者つひに休むこと無し
Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
18 わが疾病の大なる能によりてわが衣服は醜き樣に變り 裏衣の襟の如くに我身に固く附く
A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
19 神われを泥の中に投こみたまひて我は塵灰に等しくなれり
A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
20 われ汝にむかひて呼はるに汝答へたまはず 我立をるに 汝只われをながめ居たまふ
Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
21 なんぢは我にむかひて無情なりたまひ 御手の能力をもて我を攻撃たまふ
Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
22 なんぢ我を擧げ風の上に乗て負去しめ 大風の音とともに消亡しめたまふ
Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
23 われ知る汝はわれを死に歸らしめ一切の生物の終に集る家に歸らしめたまはん
Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
24 かれは必ず荒垤にむかひて手を舒たまふこと有じ 假令人滅亡に陷るとも是等の事のために號呼ぶことをせん
De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
25 苦みて日を送る者のために我哭ざりしや 貧しき者のために我心うれへざりしや
Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
26 われ吉事を望みしに凶事きたり 光明を待しに黑暗きたれり
Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
27 わが膓沸かへりて安からず 患難の日我に追及ぬ
Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
28 われは日の光を蒙らずして哀しみつつ歩き 公會の中に立て助を呼もとむ
Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
29 われは山犬の兄弟となり 駝鳥の友となれり
Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
30 わが皮は黑くなりて剥落ち わが骨は熱によりて焚け
Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
31 わが琴は哀の音となり わが笛は哭の聲となれり
Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
