ヨブ 記 29
1 ヨブまた語をつぎて曰く
Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
2 嗚呼過にし年月のごとくならまほし 神の我を護りたまへる日のごとくならまほし
Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
3 かの時には彼の燈火わが首の上に輝やき彼の光明によりて我黑暗を歩めり
Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
4 わが壯なりし日のごとくならまほし 彼時には神の恩惠わが幕屋の上にありき
A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
5 かの時には全能者なほ我とともに在し わが子女われの周圍にありき
Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
6 乳ながれてわが足跡を洗ひ 我が傍なる磐油を灌ぎいだせり
Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
7 かの時には我いでて邑の門に上りゆき わが座を街衢に設けたり
Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
8 少き者は我を見て隱れ 老たる者は起あがりて立ち
Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
9 牧伯たる者も言談ずしてその口に手を當て
A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
10 貴き者も聲ををさめてその舌を上顎に貼たりき
A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
11 我事を耳に聞る者は我を幸福なりと呼び 我を目に見たる者はわがために證據をなしぬ
Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
12 是は我助力を求むる貧しき者を拯ひ 孤子および助くる人なき者を拯ひたればなり
Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
13 亡びんとせし者われを祝せり 我また寡婦の心をして喜び歌はしめたり
A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
14 われ正義を衣また正義の衣る所となれり 我が公義は袍のごとく冠冕のごとし
Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
15 われは盲目の目となり跛者の足となり
A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
16 貧き者の父となり知ざる者の訴訟の由を究め
A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
17 惡き者の牙を折り その齒の間より獲物を取いだせり
Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
18 我すなはち言けらく 我はわが巣に死ん 我が日は砂の如く多からん
Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
19 わが根は水の邊に蔓り 露わが枝に終夜おかん
Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
20 わが榮光はわが身に新なるべくわが弓はわが手に何時も強からんと
Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
21 人々われに聽き默して我が敎を俟ち
Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
22 わが言し後は彼等言を出さず 我説ところは彼等に甘露のごとく
Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
23 かれらは我を望み待つこと雨のごとく 口を開きて仰ぐこと春の雨のごとくなりき
Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
24 われ彼等にむかひて笑ふとも彼等は敢て眞實とおもはず我面の光を彼等は除くことをせざりき
Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
25 われは彼等のために道を擇び その首として座を占め 軍中の王のごとくして居り また哀哭者を慰さむる人のごとくなりき
Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
