ヨブ 記 19
1 ヨブこたへて曰く
Felelt Jób és mondta:
2 汝ら我心をなやまし 言語をもて我を打くだくこと何時までぞや
Meddig búsítjátok lelkemet és összezúztok szavakkal?
3 なんぢら已に十次も我を辱しめ我を惡く待ひてなほ愧るところ無し
Immár tizedszer pirítottatok reám, nem szégyenlitek durván bánni velem?
4 假令われ眞に過ちたらんもその過は我の身に止れり
De ha valóban tévedtem is, magamnál marad tévedésem.
5 なんぢら眞に我に向ひて誇り我身に羞べき行爲ありと證するならば
Ha valóban fennhéjáztok ellenem s rám bizonyítjátok gyalázatomat:
6 神われを虐げその網羅をもて我を包みたまへりと知るべし
tudjátok meg tehát, hogy Isten elnyomott engem s körülfogott engem hálójával.
7 我虐げらるると叫べども答なく 呼はり求むれども審理なし
Lám, kiáltok erőszak, de reám hallgattatom meg, fohászkodom, de nincs ítélet.
8 彼わが路の周圍に垣を結めぐらして逾る能はざらしめ 我が行く途に黑暗を蒙むらしめ
Utamat elfalazta, reám vonulhatok tova, s ösvényeimre sötétséget vet.
9 わが光榮を褫ぎ我冠冕を首より奪ひ
Méltóságomat lehúzta rólam s levette fejem koronáját.
10 四方より我を毀ちて失しめ 我望を樹のごとくに根より拔き
Leront engem köröskörül, hogy eltűnök, s kirántotta, mint a fát, reményemet.
11 我にむかひて震怒を燃し 我を敵の一人と見たまへり
Fellobbantotta ellenem haragját s olyannak tekint engem mint ellenségeit.
12 その軍旅ひとしく進み途を高くして我に攻寄せ わが天幕の周圍に陣を張り
Egyaránt jöttek csapatai és feltöltik ellenem útjukat és táboroznak körülötte sátoromnak.
13 彼わが兄弟等をして遠くわれを離れしめたまへり 我を知る人々は全く我に疎くなりぬ
Testvéreimet eltávolította tőlem, és ismerőseim bizony elidegenedtek tőlem.
14 わが親戚は往來を休め わが朋友はわれを忘れ
Elmaradtak rokonaim, és meghittjeim elfelejtettek.
15 わが家に寄寓る者およびわが婢等は我を見て外人のごとくす 我かれらの前にては異國人のごとし
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tekintenek engem, ismeretlen lettem szemeikben.
16 われわが僕を喚どもこたへず 我口をもて彼に請はざるを得ざるなり
Szolgámat hívtam s nem felel, szájammal kell könyörögnöm neki.
17 わが氣息はわが妻に厭はれ わが臭氣はわが同胎の子等に嫌はる
Leheletem undorító a feleségemnek, és szagom a velem egy méhből valóknak.
18 童子等さへも我を侮どり 我起あがれば即ち我を嘲ける
Gyerkőczök is megvetnek engem, a mint felkeltem, beszéltek ellenem.
19 わが親しき友われを惡みわが愛したる人々ひるがへりてわが敵となれり
Megutáltak mind a bizalmas embereim, és a kiket szerettem, ellenem fordultak.
20 わが骨はわが皮と肉とに貼り 我は僅に齒の皮を全うして逃れしのみ
Bőrömhöz és húsomhoz tapadt csontom, a csak fogaim bőrével menekültem meg?
21 わが友よ汝等われを恤れめ 我を恤れめ 神の手われを撃り
Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam ti, én barátaim, mert Isten keze megérintett engem!
22 汝らなにとて神のごとくして我を攻め わが肉に饜ことなきや
Mért üldöztök engem mint Isten s nem laktok jól húsommal?
23 望むらくは我言の書留られんことを 望むらくは我言書に記されんことを
Bárha felíratnának szavaim, bárha csak könyvben jegyeztetnének föl;
24 望むらくは鐡の筆と鉛とをもて之を永く磐石に鐫つけおかんことを
vastollal meg ólommal örökre sziklába vésetnének be!
25 われ知る我を贖ふ者は活く 後の日に彼かならず地の上に立ん
De én tudom, megváltóm él s utolsónak ott fog állni a por fölött.
26 わがこの皮この身の朽はてん後 われ肉を離れて神を見ん
S bőröm után leverték azt – s húsom nélkül fogom látni Istent!
27 我みづから彼を見たてまつらん 我目かれを見んに識らぬ者のごとくならじ 我が心これを望みて焦る
A kit én magam fogok látni, és szemeim látják meg s nem idegen: elepednek veséim belsőmben.
28 なんぢら若われら如何に彼を攻んかと言ひ また事の根われに在りと言ば
Midőn mondjátok: mennyire üldözzük őt! s hogy a dolog gyökere én bennem találtatik:
29 劍を懼れよ 忿怒は劍の罰をきたらす 斯なんぢら遂に審判のあるを知ん
rettegjetek hát a kardtól, mert harag éri a kardnak való bűnöket, azért hogy tudjátok, hogy ítélet vagyon.
