ヨブ 記 16
1 ヨブ答へて曰く
Felele pedig Jób, és monda:
2 斯る事は我おほく聞り 汝らはみな人を慰めんとして却つて人を煩はす者なり
Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
3 虚しき言語あに終極あらんや 汝なにに勵されて應答をなすや
Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
4 我もまた汝らの如くに言ことを得 もし汝らの身わが身と處を換なば我は言語を練て汝らを攻め 汝らにむかひて首を搖ことを得
Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
5 また口をもて汝らを強くし 唇の慰藉をもて汝らの憂愁を解ことを得るなり
Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
6 たとひ我言を出すとも我憂愁は解ず 默するとても何ぞ我身の安くなること有んや
Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
7 彼いま已に我を疲らしむ 汝わが宗族をことごとく荒せり
Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
8 なんぢ我をして皺らしめたり 是われに向ひて見證をなすなり 又わが痩おとろへたる状貌わが面の前に現はれ立て我を攻む
Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
9 かれ怒てわれを撕裂きかつ窘しめ 我にむかひて齒を噛鳴し我敵となり目を鋭して我を看る
Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
10 彼ら我にむかひて口を張り 我を賤しめてわが頬を打ち 相集まりて我を攻む
Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
11 神われを邪曲なる者に交し 惡き者の手に擲ちたまへり
Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
12 我は安穩なる身なりしに彼いたく我を打惱まし 頸を執へて我をうちくだき遂に我を立て鵠となしたまひ
Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
13 その射手われを遶り圍めり やがて情もなく我腰を射透し わが膽を地に流れ出しめたまふ
Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
14 彼はわれを打敗りて破壞に破壞を加へ 勇士のごとく我に奔かかりたまふ
Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
15 われ麻布をわが肌に縫つけ我角を塵にて汚せり
Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
16 我面は泣て頳くなり 我目縁には死の蔭あり
Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
17 然れども我手には不義あること無く わが祈祷は清し
Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
18 地よ我血を掩ふなかれ 我號呼は休む處を得ざれ
Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
19 視よ今にても我證となる者天にあり わが眞實を表明す者高き處にあり
Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
20 わが朋友は我を嘲けれども我目は神にむかひて涙を注ぐ
Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
21 願くは彼人のために神と論辨し 人の子のためにこれが朋友と論辨せんことを
Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
22 數年すぎさらば我は還らぬ旅路に往べし
Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
