< ヨブ 記 14 >

1 婦の產む人はその日少なくして艱難多し
Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.
2 その來ること花のごとくにして散り 其馳ること影のごとくにして止まらず
Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
3 なんぢ是のごとき者に汝の目を啓きたまふや 汝われを汝の前にひきて審判したまふや
Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?
4 誰か清き物を汚れたる物の中より出し得る者あらん 一人も無し
Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
5 その日旣に定まり その月の數なんぢに由り 汝これが區域を立て越ざらしめたまふなれば
Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
6 是に目を離して安息を得させ 之をして傭人のその日を樂しむがごとくならしめたまへ
Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
7 それ木には望あり 假令砍るるとも復芽を出してその枝絶ず
Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.
8 たとひ其根地の中に老い 幹土に枯るとも
Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
9 水の潤霑にあへば即ち芽をふき枝を出して若樹に異ならず
A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
10 然ど人は死れば消うす 人氣絶なば安に在んや
De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?
11 水は海に竭き河は涸てかわく
Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:
12 是のごとく人も寢臥てまた興ず 天の盡るまで目覺ず睡眠を醒さざるなり
Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.
13 願はくは汝われを陰府に藏し 汝の震怒の息むまで我を掩ひ 我ために期を定め而して我を念ひたまへ (Sheol h7585)
Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Sheol h7585)
14 人もし死ばまた生んや 我はわが征戰の諸日の間望みをりて我が變更の來るを待ん
Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
15 なんぢ我を呼たまはん 而して我こたへん 汝かならず汝の手の作を顧みたまはん
Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.
16 今なんぢは我に歩履を數へたまふ 我罪を汝うかがひたまはざらんや
De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
17 わが愆は凡て嚢の中に封じてあり汝わが罪を縫こめたまふ
Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.
18 それ山も倒れて終に崩れ巖石も移りてその處を離る
Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;
19 水は石を鑿ち 浪は地の塵を押流す 汝は人の望を斷たまふ
A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.
20 なんぢは彼を永く攻なやまして去ゆかしめ 彼の面容の變らせて逐やりたまふ
Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.
21 その子尊貴なるも彼は之を知ず 卑賤なるもまた之を曉らざるなり
Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.
22 只己みづからその肉に痛苦を覺え己みづからその心に哀く而已
Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.

< ヨブ 記 14 >