サムエル記Ⅱ 22
1 ダビデ、ヱホバが己を諸の敵の手とサウルの手より救ひいだしたまへる日に此歌の言をヱホバに陳たり曰く
Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.
2 ヱホバはわが巌わが要害我を救ふ者
És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.
3 わが磐の神なりわれ彼に倚賴むヱホバはわが干わが救の角わが高櫓わが逃躱處わが救主なり爾我をすくひて暴き事を免れしめたまふ
Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.
4 我ほめまつるべきヱホバに呼はりてわが敵より救はる
Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.
5 死の波涛われを繞み邪曲なる者の河われをおそれしむ
Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;
A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám. (Sheol h7585)
7 われ艱難のうちにヱホバをよびまたわが神に龥れりヱホバ其殿よりわが聲をききたまひわが喊呼其耳にいりぬ
Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.
8 爰に地震ひ撼き天の基動き震へりそは彼怒りたまへばなり
Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.
9 烟其鼻より出てのぽり火その口より出て燒きつくしおこれる炭かれより燃いづ
Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.
10 彼天を傾けて下りたまふ黑雲その足の下にあり
Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.
11 ケルブに乗て飛び風の翼の上にあらはれ
A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.
12 其周圍に黑暗をおき集まれる水密雲を幕としたまふ
Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.
13 そのまへの光より炭火燃いづ
Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.
14 ヱホバ天より雷をくだし最高者聲をいだし
És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.
15 又箭をはなちて彼等をちらし電をはなちて彼等をうちやぶりたまへり
Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.
16 ヱホバの叱咤とその鼻の氣吹の風によりて海の底あらはれいで地の基あらはになりぬ
És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.
17 ヱホバ上より手をたれて我をとり洪水の中より我を引あげ
Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.
18 またわが勁き敵および我をにくむ者より我をすくひたまへり彼等は我よりも強かりければなり
Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.
19 彼等はわが菑災の日にわれに臨めりされどヱホバわが支柱となり
Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.
20 我を廣き處にひきいだしわれを喜ぶがゆゑに我をすくひたまへり
Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.
21 ヱホバわが義にしたがひて我に報い吾手の清潔にしたがひて我に酬したまへり
Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.
22 其はわれヱホバの道をまもり惡をなしてわが神に離しことなければなり
Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.
23 その律例は皆わがまへにあり其法憲は我これを離れざるなり
Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.
24 われ神にむかひて完全かり又身を守りて惡を避たり
Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.
25 故にヱホバわが義にしたがひ其目のまへにわが潔白あるに循ひてわれに報いたまへり
Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.
26 矜恤者には爾矜恤ある者のごとくし完全人には爾完全者のごとくし
Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
27 潔白者には爾潔白もののごとくし邪曲者には爾嚴刻者のごとくしたまふ
A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.
28 難る民は爾これを救たまふ然ど矜高者は爾の目見て之を卑したまふ
Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.
29 ヱホバ爾はわが燈火なりヱホバわが暗をてらしたまふ
Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.
30 われ爾によりて軍隊の中を驅とほりわが神に由て石垣を飛こゆ
Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.
31 神は其道まつたしヱホバの言は純粋なし彼は都て己に倚賴む者の干となりたまふ
Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.
32 夫ヱホバのほか誰か神たらん我儕の神のほか敦か磐たらん
Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
33 神はわが強き堅衆にてわが道を全うし
Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.
34 わが足を麀の如くなし我をわが崇邱に立しめたまふ
Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.
35 神わが手に戰を敎へたまへばわが腕は銅の弓をも挽を得
Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.
36 爾我に爾の救の干を與へ爾の慈悲われを大ならしめたまふ
Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.
37 爾わが身の下の歩を恢廓しめたまへば我踝ふるへず
Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.
38 われわが敵を追て之をほろぼし之を絶すまではかへらず
Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.
39 われ彼等を絶し彼等を破碎ば彼等たちえずわが足の下にたふる
Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.
40 汝戰のために力をもて我に帶しめ又われに逆ふ者をわが下に拝跪しめたまふ
Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.
41 爾わが敵をして我に後を見せしめたまふ我を惡む者はわれ之をほろぼさん
Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,
42 彼等環視せど救ふ者なしヱホバを仰視ど彼等に應たまはず
Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.
43 地の塵の如くわれ彼等をうちくだき又衢間の泥のごとくわれ彼等をふみにぢる
Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.
44 爾われをわが民の爭闘より救ひ又われをまもりて異邦人等の首長となしたまふわが知ざる民我につかふ
Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.
45 異邦人等は我に媚び耳に聞と均しく我にしたがふ
Idegen fiak hizelkednek nékem, S egy hallásra engedelmeskednek,
46 異邦人等は衰へ其衛所より戰慄て出づ
Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.
47 ヱホバは活る者なりわが磐は讃べきかなわが救の磐の神はあがめまつるべし
Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.
48 此神われに仇を報いしめ國々の民をわが下にくだらしめたまひ
Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.
49 又わが敵の中よりわれを出し我にさからふ者の上に我をあげまた強暴人の許よりわれを救ひいだしたまふ
Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
50 是故にヱホバよわれ異邦人等のうちに爾をほめ爾の名を稱へん
Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.
51 ヱホバその王の救をおほいにしその受膏者なるダビデと其裔に永久に恩を施したまふなり
Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!
