Salmi 22

1 Per il Capo de’ musici. Su “Cerva dell’aurora”. Salmo di Davide. Dio mio, Dio mio, perché mi hai abbandonato? Perché te ne stai lontano, senza soccorrermi, senza dare ascolto alle parole del mio gemito?

A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?

2 Dio mio, io grido di giorno, e tu non rispondi; di notte ancora, e non ho posa alcuna.

Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.

3 Eppur tu sei il Santo, che siedi circondato dalle lodi d’Israele.

Pedig te szent v agy. lakozol Izraél dicsérő dalai közt;

4 I nostri padri confidarono in te; confidarono e tu li liberasti.

te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.

5 Gridarono a te, e furon salvati; confidarono in te, e non furon confusi.

Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.

6 Ma io sono un verme e non un uomo; il vituperio degli uomini, e lo sprezzato dal popolo.

De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.

7 Chiunque mi vede si fa beffe di me; allunga il labbro, scuote il capo, dicendo:

Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.

8 Ei si rimette nell’Eterno; lo liberi dunque; lo salvi, poiché lo gradisce!

Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.

9 Sì, tu sei quello che m’hai tratto dal seno materno; m’hai fatto riposar fidente sulle mammelle di mia madre.

Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;

10 A te fui affidato fin dalla mia nascita, tu sei il mio Dio fin dal seno di mia madre.

te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.

11 Non t’allontanare da me, perché l’angoscia è vicina, e non v’è alcuno che m’aiuti.

Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.

12 Grandi tori m’han circondato; potenti tori di Basan m’hanno attorniato;

Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;

13 apron la loro gola contro a me, come un leone rapace e ruggente.

fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.

14 Io son come acqua che si sparge, e tutte le mie ossa si sconnettono; il mio cuore è come la cera, si strugge in mezzo alle mie viscere.

Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.

15 Il mio vigore s’inaridisce come terra cotta, e la lingua mi s’attacca al palato; tu m’hai posto nella polvere della morte.

Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.

16 Poiché cani m’han circondato; uno stuolo di malfattori m’ha attorniato; m’hanno forato le mani e i piedi.

Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;

17 Posso contare tutte le mie ossa. Essi mi guardano e m’osservano;

megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.

18 spartiscon fra loro i miei vestimenti e tirano a sorte la mia veste.

Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.

19 Tu dunque, o Eterno, non allontanarti, tu che sei la mia forza, t’affretta a soccorrermi.

Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!

20 Libera l’anima mia dalla spada, l’unica mia, dalla zampa del cane;

Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.

21 salvami dalla gola del leone. Tu mi risponderai liberandomi dalle corna dei bufali.

Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!

22 Io annunzierò il tuo nome ai miei fratelli, ti loderò in mezzo all’assemblea.

Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.

23 O voi che temete l’Eterno, lodatelo! Glorificatelo voi, tutta la progenie di Giacobbe, e voi tutta la progenie d’Israele, abbiate timor di lui!

Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!

24 Poich’egli non ha sprezzata né disdegnata l’afflizione dell’afflitto, e non ha nascosta la sua faccia da lui; ma quand’ha gridato a lui, ei l’ha esaudito.

Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.

25 Tu sei l’argomento della mia lode nella grande assemblea; io adempirò i miei voti in presenza di quelli che ti temono.

Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.

26 Gli umili mangeranno e saranno saziati; quei che cercano l’Eterno lo loderanno; il loro cuore vivrà in perpetuo.

Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!

27 Tutte le estremità della terra si ricorderan dell’Eterno e si convertiranno a lui; e tutte le famiglie delle nazioni adoreranno nel tuo cospetto.

Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.

28 Poiché all’Eterno appartiene il regno, ed egli signoreggia sulle nazioni.

Mert az Örökkévalóé a. királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.

29 Tutti gli opulenti della terra mangeranno e adoreranno; tutti quelli che scendon nella polvere e non possono mantenersi in vita s’inchineranno dinanzi a lui.

Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letérdelnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.

30 La posterità lo servirà; si parlerà del Signore alla ventura generazione.

Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;

31 Essi verranno e proclameranno la sua giustizia, al popolo che nascerà diranno come egli ha operato.

jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!