Proverbi 14
1 La donna savia edifica la sua casa, ma la stolta l’abbatte con le proprie mani.
A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.
2 Chi cammina nella rettitudine teme l’Eterno, ma chi è pervertito nelle sue vie lo sprezza.
A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az ő útaiban, megútálja őt.
3 Nella bocca dello stolto germoglia la superbia, ma le labbra dei savi son la loro custodia.
A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja őket.
4 Dove mancano i buoi è vuoto il granaio, ma l’abbondanza della raccolta sta nella forza del bove.
Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bősége pedig az ökörnek erejétől van.
5 Il testimonio fedele non mentisce, ma il testimonio falso spaccia menzogne.
A hűséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.
6 Il beffardo cerca la sapienza e non la trova, ma per l’uomo intelligente la scienza è cosa facile.
A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyű.
7 Vattene lungi dallo stolto; sulle sue labbra certo non hai trovato scienza.
Menj el a bolond férfiú elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.
8 La sapienza dell’uomo accorto sta nel discernere la propria strada, ma la follia degli stolti non è che inganno.
Az eszesnek bölcsesége az ő útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.
9 Gli insensati si burlano delle colpe commesse, ma il favore dell’Eterno sta fra gli uomini retti.
A bolondokat megcsúfolja a bűnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.
10 Il cuore conosce la sua propria amarezza, e alla sua gioia non può prender parte un estraneo.
A szív tudja az ő lelke keserűségét; és az ő örömében az idegen nem részes.
11 La casa degli empi sarà distrutta, ma la tenda degli uomini retti fiorirà.
Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.
12 V’è tal via che all’uomo par diritta, ma finisce col menare alla morte.
Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.
13 Anche ridendo, il cuore può esser triste; e l’allegrezza può finire in dolore.
Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.
14 Lo sviato di cuore avrà la ricompensa dal suo modo di vivere, e l’uomo dabbene, quella delle opere sue.
Az ő útaiból elégszik meg az elfordult elméjű; önmagából pedig a jó férfiú.
15 Lo scemo crede tutto quel che si dice, ma l’uomo prudente bada ai suoi passi.
Az együgyű hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.
16 Il savio teme, ed evita il male; ma lo stolto è arrogante e presuntuoso.
A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngő és elbizakodott.
17 Chi è pronto all’ira commette follie, e l’uomo pien di malizia diventa odioso.
A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövő férfi gyűlölséges lesz.
18 Gli scemi ereditano stoltezza, ma i prudenti s’incoronano di scienza.
Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.
19 I malvagi si chinano dinanzi ai buoni, e gli empi alle porte de’ giusti.
Meghajtják magokat a gonoszok a jók előtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.
20 Il povero è odiato anche dal suo compagno, ma gli amici del ricco son molti.
Még az ő felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.
21 Chi sprezza il prossimo pecca, ma beato chi ha pietà dei miseri!
A ki megútálja az ő felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!
22 Quelli che meditano il male non son forse traviati? ma quelli che meditano il bene trovan grazia e fedeltà.
Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzőknek.
23 In ogni fatica v’è profitto, ma il chiacchierare mena all’indigenza.
Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédéből csak szűkölködés.
24 La corona de’ savi è la loro ricchezza, ma la follia degli stolti non è che follia.
A bölcseknek ékességök az ő gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága pedig csak bolondság.
25 Il testimonio verace salva delle vite, ma chi spaccia bugie non fa che ingannare.
Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.
26 V’è una gran sicurezza nel timor dell’Eterno; Egli sarà un rifugio per i figli di chi lo teme.
Az Úrnak félelmében erős a bizodalom, és az ő fiainak lesz menedéke.
27 Il timor dell’Eterno è fonte di vita e fa schivare le insidie della morte.
Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.
28 La moltitudine del popolo è la gloria del re, ma la scarsezza de’ sudditi è la rovina del principe.
A nép sokasága a király dicsősége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.
29 Chi è lento all’ira ha un gran buon senso, ma chi è pronto ad andare in collera mostra la sua follia.
A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot szerez az.
30 Un cuor calmo è la vita del corpo, ma l’invidia è la carie dell’ossa.
A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.
31 Chi opprime il povero oltraggia Colui che l’ha fatto, ma chi ha pietà del bisognoso, l’onora.
A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szűkölködőn.
32 L’empio è travolto dalla sua sventura, ma il giusto spera anche nella morte.
Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.
33 La sapienza riposa nel cuore dell’uomo intelligente, ma in mezzo agli stolti si fa tosto conoscere.
Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban van, magát hamar megismerheti.
34 La giustizia innalza una nazione, ma il peccato è la vergogna dei popoli.
Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek.
35 Il favore del re è per il servo prudente, ma la sua ira è per chi gli fa onta.
A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítőhöz.
