Lamentazioni 5
1 Ricordati, Eterno, di quello che ci è avvenuto! Guarda e vedi il nostro obbrobrio!
Emlékezzél meg, mi lett velünk, tekintsd és nézd gyalázatunkat!
2 La nostra eredità è passata a degli stranieri, le nostre case, a degli estranei.
Birtokunk átszállt idegenekre, házaink külföldiekre.
3 Noi siam diventati orfani, senza padre, le nostre madri son come vedove.
Árvák lettünk, apátlanok, anyáink mintegy özvegyek.
4 Noi beviamo la nostr’acqua a prezzo di danaro, le nostre legna ci vengono a pagamento.
Vizünket pénzért ittuk, fát díjon szerzünk.
5 Col collo carico noi siamo inseguiti, siamo spossati, non abbiamo requie.
Nyakunkon üldöztek minket, elfáradtunk, nem adatott pihennünk.
6 Abbiam teso la mano verso l’Egitto e verso l’Assiria, per saziarci di pane.
Egyiptomnak adtunk kezet, Assúrnak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 I nostri padri hanno peccato, e non sono più; e noi portiamo la pena delle loro iniquità.
Atyáink vétkeztek és nincsenek, mi pedig bűneiket hordoztuk.
8 Degli schiavi dominano su noi, e non v’è chi ci liberi dalle loro mani.
Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs ki kezökből kiszabadítana.
9 Noi raccogliamo il nostro pane col rischio della nostra vita, affrontando la spada del deserto.
Lelkünk árán szerezzük kenyerünket a pusztának kardja miatt.
10 La nostra pelle brucia come un forno, per l’arsura della fame.
Bőrünk megfeketélett mint a kemencze az éhség forrósága miatt.
11 Essi hanno disonorato le donne in Sion, le vergini nelle città di Giuda.
Asszonyokat bántalmaztak Cziónban, hajadonokat Jehúda városaiban.
12 I capi sono stati impiccati dalle loro mani, la persona de’ vecchi non è stata rispettata.
Vezérek akasztattak fel kezük által, vének arcza nem tiszteltetett.
13 I giovani han portato le macine, i giovanetti han vacillato sotto il carico delle legna.
Ifjak malmot hordtak és fiuk a fában botlottak meg.
14 I vecchi hanno abbandonato la porta, i giovani la musica dei loro strumenti.
Vének eltüntek a kapuból, ifjak az ő daluktól.
15 La gioia de’ nostri cuori è cessata, le nostre danze son mutate in lutto.
Eltünt szivünk vigalma, gyászra fordult körtánczunk.
16 La corona ci è caduta dal capo; guai a noi, poiché abbiamo peccato!
Leesett fejünk koronája, oh jaj nekünk, hogy vétkeztünk.
17 Per questo langue il nostro cuore, per questo s’oscuran gli occhi nostri:
Ezért lett sínylővé a szivünk, ezek miatt sötétültek el szemeink:
18 perché il monte di Sion è desolato, e vi passeggian le volpi.
Czión hegyéért, hogy elpusztult, rókák kószálnak rajta.
19 Ma tu, o Eterno, regni in perpetuo; il tuo trono sussiste d’età in età.
Te, Örökkévaló, székelsz örökre, trónod nemzedékre meg nemzedékre.
20 Perché ci dimenticheresti tu in perpetuo, e ci abbandoneresti per un lungo tempo?
Miért felejtesz el bennünket mindig, elhagysz minket hosszú időkre?
21 Facci tornare a te, o Eterno, e noi torneremo! Ridonaci de’ giorni come quelli d’un tempo!
Téríts bennünket magadhoz, hogy megtérjünk, újítsd meg napjainkat mint hajdanta.
22 Ché, ora, tu ci hai veramente reietti, e ti sei grandemente adirato contro di noi!
Avagy végkép elvetettél minket, olyannyira haragudtál ránk!
