Giobbe 3

1 Allora Giobbe aprì la bocca e maledisse il giorno della sua nascita.

Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.

2 E prese a dire così:

És szóla Jób, és monda:

3 “Perisca il giorno ch’io nacqui e la notte che disse: “E’ concepito un maschio!”

Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

4 Quel giorno si converta in tenebre, non se ne curi Iddio dall’alto, né splenda sovr’esso raggio di luce!

Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

5 Se lo riprendano le tenebre e l’ombra di morte, resti sovr’esso una fitta nuvola, le eclissi lo riempian di paura!

Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

6 Quella notte diventi preda d’un buio cupo, non abbia la gioia di contar tra i giorni dell’anno, non entri nel novero de’ mesi!

Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

7 Quella notte sia notte sterile, e non vi s’oda grido di gioia.

Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

8 La maledicano quei che maledicono i giorni e sono esperti nell’evocare il drago.

Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.

9 Si oscurino le stelle del suo crepuscolo, aspetti la luce e la luce non venga, e non miri le palpebre dell’alba,

Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!

10 poiché non chiuse la porta del seno che mi portava, e non celò l’affanno agli occhi miei.

Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.

11 Perché non morii nel seno di mia madre? Perché non spirai appena uscito dalle sue viscere?

Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

12 Perché trovai delle ginocchia per ricevermi e delle mammelle da poppare?

Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!

13 Ora mi giacerei tranquillo, dormirei, ed avrei così riposo

Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –

14 coi re e coi consiglieri della terra che si edificarono mausolei,

Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.

15 coi principi che possedean dell’oro e che empiron d’argento le lor case;

Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.

16 o, come l’aborto nascosto, non esisterei, sarei come i feti che non videro la luce.

Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

17 Là cessano gli empi di tormentare gli altri. Là riposano gli stanchi,

Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

18 là i prigioni han requie tutti insieme, senz’udir voce d’aguzzino.

A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

19 Piccoli e grandi sono là del pari, e lo schiavo è libero del suo padrone.

Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.

20 Perché dar la luce all’infelice e la vita a chi ha l’anima nell’amarezza,

Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?

21 i quali aspettano la morte che non viene, e la ricercano più che i tesori nascosti,

A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

22 e si rallegrerebbero fino a giubilarne, esulterebbero se trovassero una tomba?

A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

23 Perché dar vita a un uomo la cui via è oscura? e che Dio ha stretto in un cerchio?

A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.

24 Io sospiro anche quando prendo il mio cibo, e i miei gemiti si spandono com’acqua.

Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.

25 Non appena temo un male, ch’esso mi colpisce; e quel che pavento, mi piomba addosso.

Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.

26 Non trovo posa, né requie, né pace, il tormento è continuo!”

Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.